Üvegházban

Fábián András
>Nyilván sokaknak már égnek áll a szőr a hátán, amikor a vírusról, a sok megbetegedésről, halálról, a kormányzati „aktivitásról” meg a fene tudja milyen szörnyűségekről hall. Akárhonnan nézzük is a dolgot, akármiről is szóljanak a hírek, egy dologban mindegyik megegyezik. Nyoma nincs bennük az átláthatóságnak, a transzparenciának. Vagyis igazságot legfeljebb csak nyomokban tartalmaz. Úgy érzi magát az ember, mintha be lenne zárva egy üvegházba. Odabent az ismeretlen, sunyi kór leselkedik rá. Körben falak, szerencsére mindegyik üvegből van. Ki azonban nem lát rajta, mert kívülről jó vastagon bekenték fekete festékkel. Akármerre fordulsz, csak a saját rémült arcodat látod: Úristen! Hát hogy fogok én innen kijutni?! Meglátom-e még egyszer az ég kékjét, a nap sugarát, a gyerekeimet és az unokáimat?! Satöbbi.

Krisztus után a XXI. század hajnalára az emberiség eljutott oda, hogy állítólag okos lett. Mindenféle rendszereket állított fel, remek intézményekkel vette körbe magát, amelyeknek lényegében egyéb dolguk se lenne, mint a mi jólétünkről, biztonságunkról gondoskodni. Egy dolog azonban fikarcnyit sem változott az idők folyamán. A harácsolás, a hatalomvágy és az emberi aljasság sokszínűsége. Itt ülünk a mi rendszerváltott országunk kellős közepén. Már azok, akik még megmaradtunk és itt maradtunk. Akinek egy csepp esze volt, az ugyanis már régen elhúzott innen, és boldogabb országokban teremtett egzisztenciát magának.

Szó nincs már jóléti társadalomról, az a világ elmúlt. Ingyen pénz sincs. Gazdag ember van és szegény ember. Utóbbiakról amúgy sem a felelős magyar kormány, sem a társadalom nem vesz tudomást. A szűkkörű gazdag uralkodó osztály (már csak ilyen egyszerűen nevezem meg a nemzeti újburzsoáziát) a még nagyobb vagyon összeharácsolásával foglalkozik a még rendelkezésére álló legrövidebb idő alatt.

Most, hogy megkaptuk a nyakunkba ezt a vírust, a saját bőrünkön is megtapasztalhatjuk, hogy Orbán rendszere csaló, élősdi, elnyomó, tolvaj, haszonleső, kizsákmányoló, telhetetlen, vérszívó, élősdi, halódó és rothadó. Jelenleg már a diktatórikus jelző is csatolható hozzá miképpen nyilván több más negatív jelző is. A mára stabilizálódni tűnő diktatúra (értsd: rendkívüli jogrend) kiépítésére is azért volt szükség, mert Orbán az emberek rettegéséből, egészségéből és nyomorából is hasznot akar húzni.

Itt lép be a képbe az általunk a bevezetőben hiányolt transzparencia kérdése. Természetes állapota az embernek, hogy fél a betegségektől, a kiszolgáltatottságtól és mindentől, ami még az önvédelem lehetőségét is elzárja előle. A kiszolgáltatott ember zsarolható. A kiszolgáltatott embertől mindent el lehet venni. Végső soron az életét is.

Az ember azt várná, és joggal, hogy az adófizetők pénzéből létrehozott és működtetett intézmények, az általa választott kormány, a kormány felügyelete alatt működtetett egészségügyi rendszer egy járvány kitörésekor, éppúgy, mint bármilyen havária esetén minden azonnal megtegyen a károk enyhítéséért. Az emberi életeket veszélyeztető helyzetet mielőbb és minél hatékonyabban felszámolja. Erre koncentrálja fő figyelmét. Minden erőt, energiát, tudást és pénzt a védekezésre fordítson.

Ehhez képest már egy éve azt látjuk, hogy a magyar kormány a vészhelyzetet a hatalmi-politikai játszma részeként kezeli. Elzárja a valós információkat az emberek elől. Aztán – közkívánatra hivatkozva – hagyja, hogy a járvány szabadon terjedjen tovább. Olyan felelősöket jelölt ki, akikre az ember a libák legeltetését sem bízná. Olyan tájékoztatási rendszert dolgozott ki, amely nem a tisztánlátást segíti, hanem fokozza a ködöt és az átláthatatlanságot. Befestette feketére az üvegfalat, miközben kívülről olyan információkkal bombázza a bennrekedteket, amelyek egyszerre okoznak reményt és bizonytalanságot, fokozza a félelmet és a bizalmatlanságot. Rendeletileg korlátozza, hogy bármiféle kényelmetlen kérdésre választ kelljen adnia. Leginkább a biztonságot jelentő vakcina minőségét és a hozzáférés lehetőségét lebegteti. Az információ visszatartása hatalmi tényezővé lépett elő.

Valós információkkal a járvány magyarországi állapotáról lényegében csak a hatalom legszűkebb köre és néhány orvos rendelkezik. Előbbiek saját érdekükben hallgatnak, utóbbiakat titoktartásra kötelezték. Ugyanez a helyzet a vakcinák szállítási adataival is. Senki nem tudja mennyi van, mennyi várható, honnan és mikor. Senki nem tudja mikor kerül rá a sor, mennyit kell még várnia. Ehhez képest időnként, ha a kormánynak (Orbán Viktor) úgy tetszik, a hatalomtechnika ezt követeli, a fertőzöttek és áldozatok száma látványosan csökken. Amikor – mint most is – az egyeduralom időtartamának meghosszabbítása van terítéken, ezek a számok hirtelen a duplájára ugranak. Nem mintha Orbán hatalma erre megoldást jelentene. Tudjuk, hogy csupán a titkos pártpolitikai és egyéni ambíciók kielégítése a cél. Egészség, élet itt már régen nem játszik. Gondoljunk csak az elmúlt évek során kórházi fertőzésben elhunytak számára vonatkozó ködösítésekre. A prosztatagyulladás alapbetegségben szenvedő koronavírusos női áldozatra. Ennek a rendszernek már csupán a túlélés, a lét a tét. Ehhez vár társadalmi asszisztenciát („nemzeti konzultáció”), ehhez vár megértést (péntek reggeli „igehirdetések”) teremt ellenségképet (az ellenzék a halálnak drukkol), hárítja át a saját felelősségét („mindannyian Müller Cecília kezében vagyunk”) és azt is elvárja, hogy minden állítását el is higgyük, hitelesnek és őszintének fogadjuk el. Eközben mindenki tudja, hogy minden döntési felelősséget kisajátított és a markában tart.

Kérdezem egy barátomtól, aki közel van az európai döntéshozatali központokhoz: van-e bármi olyan Uniós rendelkezés, amely az EU által beszerzett és Magyarországra szállított vakcina tovább-értékesítését tiltaná? Utánanézett és kiderült, hogy nincs. Akkor az is lehet, hogy mi jutalékért, közvetítőtől, nagy pénzért megvesszük a kínai, török, orosz akármilyen oltóanyagot, a jó minőségű Pfizert meg tovább adjuk? A magyar emberek számára ingyenesen juttatott vakcina ugyanis a magyar állam tulajdona. Azt csinál vele, amit akar. Ennyi.

Az ember a tapasztalataira kénytelen hagyatkozni ezekben a kérdésekben, azok pedig nem azt erősítik, hogy ebben a kormányzatban ebben az egészségügyi rendszerben meg lehet bízni. Nem az orvosokról és a nővérekről beszélek. Ők szegények teszik a dolgukat, többet is, mint amennyit elbírnak, miközben újabb és újabb terhet és felelősséget raknak a hátukra. A rendszerről, az elhallgatásokról, a hazugságokról a terelésekről és a félrevezetésről beszélek. Orbán Viktor személyes felelősségéről, amit hiába igyekszik mindenféle rafinált módon elhárítani magától.

67 éves vagyok. Mire idáig eljutottam sok járványt átéltem. Nem ez az első. Bárányhimlő, kanyaró, gyermekbénulás, fektehimlő, torokgyík. Fene se tudja mi még. Emlékszem, ahogy mi, gyerekek, álltunk sorba a doktornéni előtt, klottgatyában. Három csepp a kockacukorra. Bekapni. Következő. Most meg kísérleti nyulakként gubbasztunk az üvegházban, és várunk. Kapunk? Nem kapunk? Mit kapunk? Megérjük-e, vagy meghalunk addigra?

Az akkori viszonyokhoz képest soha ennyi „ingyen” pénz nem állt rendelkezésre ahhoz, hogy megfékezzék az éppen aktuális járványt. Például csak az EU biztosított 890 milliárd forintot védekezésre, amely lényegében nyomtalanul eltűnt. Sejthető, hogy ennél lényegesen többet tettek hozzá a magyar forrásokból is. Hogy hová? Senki nem tudja pontosan.

Mielőtt bárki is elfogultsággal vádolna, azért maradjunk meg a valóság talaján. A védekezés megdöbbentő és látható nyomai nagyon is jelen vannak. Bontatlan lélegeztetőgépek tömege egy kórház alagsorában. Bontatlan vakcinák garmadája valahol egy raktárban, amely felhasználhatatlan, mert nem lehet tudni, mire jó, milyen hatásfokkal és hogyan alkalmazható. Megfelel-e egyáltalán az elvárásoknak. Nincs hozzá használati utasítás. Nincs bevizsgálva. Nem mellesleg: vannak új betegtömegek és vannak új és még újabb halottak.

És vannak bizonyosan láthatatlan nyomok is. Dagadtra hízott bankszámlák. Növekvő vagyonok. Titkos repülőutak a Bahamákra. Meg nem történt földügyletek, nem létező szerződésekkel és bankhitelekkel.

A jövő héten sürgősséggel tárgyalja a Parlament a koronavírus-járvány miatti vészhelyzet meghosszabbítását. Nem azért – ezt már látjuk – mert az bármit is megoldana. Csupán azért, hogy Orbán tovább folytathassa az ellenőrzés nélküli rendeleti kormányzást. Ezt csak azoknak mondom, akik még tényleg elhiszik, hogy a magyar kormány komolyan gondolja a járvány elleni védekezést.