Utolsó diktátor vs. első terrorista

Juszt sem kezdem a nevével.

Egyre nagyobb sebességre kapcsol a gépezet, amiről elsején írtam utoljára. Jöjjön először néhány hír a futószalag környékéről.

Aljakszandr Tarajkouszki (34) volt az augusztus 9-i „választások” utáni tiltakozások szétverésének első halálos áldozata, 10-én. Ügyében még csak vizsgálatot sem indítottak, úgymond, saját maga provokálta (látható a felvételen: üres kézzel, kb. tíz méterről!) azt a fegyverest, aki lelőtte. Ezt a magvas szép gondolatot most ismételte meg a „legfőbb ügyész”, aki pedig nem is druszám, de ugyanolyan jól képviseli az „igazságot”.

Genadzj Sutau (44) másnap kapott hátulról fejlövést itt, Bresztben, egy hét múlva halt bele egy minszki kórházban a sérülésébe. Most folyik a pere. Ő és egy barátja, akivel együtt voltak, a két kihirdetett bűnös, bár őrá a humánus ügyész nem kér büntetést, pedig mindketten „ellenállást tanúsítottak a rendvédelmi szervek képviselőivel szemben”. Barátjára tíz évet, a fenti vádon túl gyilkossági kísérlet miatt.

A két sértett: két katona – az egyik zászlós, a másik százados, mindketten a kiadott parancsnak megfelelően fegyveresen, de civil ruhában(!) vegyültek el a tüntető tömegben, majd konfliktusba keveredtek a két vádlottal. Ebben a konfliktusban az életben maradt barát állítólag egy fém csővel fejbe vágta az egyik katonát (erről sem felvétel, sem tanúvallomás nincs, a sértettén kívül). Aki erre a másik vádlottat, Sutaut akarta egy „felkar-lövéssel ártalmatlanná tenni” (valamiért nem a lábára célzott), de féltette az életét és ezért elvétette. Ismétlem: a lövés Sutau koponyáját hátulról(!) érte!

Raman Bandarenkát (31) november 11-én verték félholtra a háza előtt. Másnap halt meg a kórházban (aznap írtam erről). Sikerült azonosítani, hogy ki volt a legfőbb verőlegény: a belarusz jégkorong szövetség elnöke, akiről pedig abban a cikkben („A fogorvos”, jan.13.) tettem említést, amelyben René Fasel szerepét „méltattam”.

Az ő ügyében két pert indítottak. Az egyikben tegnapelőtt ítéltek el két újságírónőt két-két évre, mert tudósítottak a Bandarenka-gyilkosság miatti egyik első tüntetésről. Három hónapig voltak előzetesben.

A másik pernek is két vádlottja van: Bandarenka egyik orvosa, aki hozzáférhetővé tette a haldokló vérvizsgálati leletét, amely szerint véralkohol szintje nulla. Pedig Lukasenka annak idején hivatalosan bejelentette, hogy részeg verekedés volt a halál oka. A másik vádlott megint egy újságírónő, aki az említett leletet leközölte és kommentálta.

A vád: az orvosi titoktartás súlyos következményekkel járó(!) megszegése. Az ülés zárt, nem engednek be senkit. Aki pedig bent van – többek között az áldozat édesanyja – azzal titoktartási nyilatkozatot írattak alá: nem mondhat el semmit arról, ami az ülésteremben folyik.

Marija Kalesznyikava (ld. szept.8-i, jan.18-i és más írásaim) perét előkészítendő immár négy ügyvédet (ennyi volt eddig!) fosztottak meg foglalkozásuk gyakorlásának jogától.

Az „Éljen Belarusz!” lózung kiabálásáért már 25 nap elzárást is lehet kapni, csakúgy, mint bárminek a fehér-piros-fehér színösszeállításáért. Pedig még meg sem hozták a beígért törvényt, miszerint az f-p-f nemzeti zászló szélsőséges jelkép. Rock-koncert a házak közötti udvarban – minden résztvevőnek 15 nap. Egy csapat sífutó az erdőben – 19×15 nap a várható ítélet.

És egy jó hír: Hat és fél év után tegnap engedték szabadon Mihail Zsamcsuzsnit (65). A műszaki tudományok kandidátusa, egyetemi docens, egy sor tudományos monográfia és több találmány szerzője. Mivel 2006-ban megtagadta a KGB „kérését”, hogy tegyen hamis tanúvallomást egyetemi főnökei ellen, mondvacsinált ürüggyel öt évet kapott.

De a fő bűne nem ez, hanem az, hogy szabadulása után a börtönökben tapasztalt embertelen bánásmód elleni harccal kezdett foglalkozni. Ezért kapta a hat és fél év szigorítottat. Nehogy várhassák a rokonok, barátok, nem a börtönkapun engedték ki, hanem kivitték a vasútállomásra és felrakták egy vonatra, ami hazafelé viszi – haladó hagyomány errefelé az ilyesmi, mikor egy népszerű embert helyeznek szabadlábra.

===

Ahogy az egyik, két évre ítélt újságírónő férje mondja: Lukasenka már nem „Európa utolsó diktátora” – mi magyarok, tudjuk, hogy kinek jár ki ez a nemes cím. Lukasenka pedig immár Európa Legelső Terroristája.