Posted by Szele Tamás
>Olvasom az ÉS-ben a 2011-es verset aról, hogy Orbán Viktor azért sértődött meg és lett illeberális, mert valaki megigazította a nyakkendőjét a kilencvenes években.
>Olvasom az ÉS-ben a 2011-es verset aról, hogy Orbán Viktor azért sértődött meg és lett illeberális, mert valaki megigazította a nyakkendőjét a kilencvenes években.
Hát, nekem is megigazították vagyis hát… csak nálam ez nem sértődést váltott ki.
Ugye, a kilencvenes évek áttörést hozoztt a férfidivatban, úgymint makkoscipőt, lila zoknit, hawaii inget és mintás nyakkendőt, padlizsánszín zakókkal, mely részemről a legnagyobb idegenkedést váltotta ki. Jómagam akkortájt ragaszkodtam hagyományos nyugat-texasi népviseletemhez, mely természetesen westerncsizmából, kizárólag gombos, fekete Levis 501-esből és kizárólag bőrdzsekiből állt, alatta opcionálisan fekete vagy feketébb pólókkal. Vállig érő haj, mellig érő szakáll.
Na igen, csak az ember újságíró.
Sajtótájékoztatón még elmegy, hogy besétál Big Foot és jegyzetel, de vannak sajtófogadások is.
Volt nekem egy kedves kolleginám, aki adott nekem egy uraságoktól levetett, bár általuk nem is viselt olasz zakót. Ugye, akkor még nem volt pocakom, egy fehér inggel és egy keskeny, olasz nyakkendővel egész elfogadható volt a végeredmény.
Csak hát én kioldottam a nyakkendőt és a magam esze után kötöttem meg. Azóta már tudok nyakkendőt kötni, de hát 1992-ben nem volt YouTube, megkötöttem, ahogy emlékeztem rá, hogy kéne.
Valahogy úgy alakult a sajtófogadás, hogy Göncz Árpád mellé keveredtem – NEM sajtótjékoztató, sajtófogadás:
– Tamás (elefántmemóriája volt, emlékezett a nevemre, bár amilyen feltűnő voltam, nem volt csoda) ezt a nyakkendőt ki kötötte meg neked?
– Árpi bácsi, én magam, csak nem értek hozzá…
– Na látod, ketten nem szeretjük a nyakkendőket. Nekem ’57-ben akartak is egyet kötni…
Aztán már mással beszélt, másról, de – én jót mosolyogtam ezen És ő is.
Nem értem, hogy lehet ilyesmiért megsértődni.
Ez a szeretet, jóindulat jele.
Jó, hát kivéve, ha az ember Dzsingisz kánnak képzeli magát.