Álláshalmozó vagyok

Posted by
Iván Gizella
>Kezdek kissé türelmetlen lenni. Bosszant, hogy oltást nem kaptam, bosszant, hogy nem utazhatok, hogy nem mehetek el egy krémest enni a kedvenc cukrászdámba. Persze megértem én, itt a harmadik hullám. De még csak nem is szólnak hozzám. Pedig Isten látja lelkemet, regisztráltam, ahogy kell. S nagyon várom már kedvenc háziorvosom telefonját. Gyere Gizi gyere, itt az idő. Ehelyett minden héten több tájékoztató levelet kapok, hol tart a covid elleni harc. Nos, itt tart, hogy a fene egye meg.
Azért a várakozásba nem fogok belebolondulni, sőt! Unatkozni sem fogok. Mondtam is magamnak, kell a változatosság. S ahogy ezt kigondoltam, abban a pillanatban rájöttem, én egy polihisztor vagyok. Ráadásul egy álláshalmozó. Ez a felismerés nagyon jó érzéssel töltött el, hiszen nem mindenki mondhatja el ezt magáról. Most már csak az lenne a jó, ha ezek után az állások után itt a pandémia idején én is kapnék valami állami hozzájárulást. Havi egymillióval elégedett is lennék. Nem, nem vagyok telhetetlen, Ne nevessen senki, felsorolom, lassan egy éve milyen foglalkozásokat űzök, s akkor megérti mindenki, nem is olyan nagyok az igényeim.
Először is házvezetőnő vagyok. Intézem a mindennapi ügyeket, a bankolást, az utalásokat, a bevásárlást, a házhozszállítást, megrendelem a gyógyszereket, vitaminokat, s kiadom a munkát a takarítónőnek és a szakácsnőnek. Na ez az igazi skizofrénia.
A takarítónő hetente egyszer nagytakarítást csinál, de minden nap van tennivalója. Arra is kell ügyelnie, hogy lehetőleg környezetbarát tisztítószereket használjon és minden ragyogjon. Igaz ez a házi szolga kicsit rendmániás, amit a férje nehezen visel olykor-olykor, de üsse kő, jobb, mintha rendetlen lenne. Megtartjuk.
A szakácsnő minden napra megtervezi az ebédet, s általában heti menükben is kell gondolkoznia. Sajnos ez a hölgy nem tökéletes, bár piszkosul jól főz, de pazarol. Gondolkoztam is rajta, hogy kiadom az útját, ám akkor eszembe jutott, hogy ő is én vagyok. Azért ezzel a hölgyeménnyel van még más baj is, mert nem tud két személyre főzni. Ráadásul sütni is szeret, megsúgom, hetente többször is képes rá, de ez a férj cukra és a háziasszony alakja elleni merénylet. Vagy hogy is kell manapság mondani? Ja igen, támadás.
Na akkor ott van még a mosónő, aki szintén nagyon érti a szakmáját, csak kicsit sokat dolgoztatja azt a fránya gépet, ami nem tesz jót a villanyszámlának.
Van még foglalkozás, amiről nem beszéltem. Manikűrös és pedikűrös is dolgozik nálunk személyemben. Erre bizonyíték a bevágott, olykor vérző köröm. No és a fodrász, aki képes volt arra is, hogy egy kisebb gépet vegyen, amivel könnyen el tudja rontani a férje frizuráját.
S ott van még a sofőr, aki képes mindenhová elszaladni, csak kiszabaduljon pár percre, órára otthonról.
Jaj, majdnem kifelejtettem a politológust, aki saját szája íze szerint magyarázza meg a hétköznapi politika történéseit és ad tanácsot boldog boldogtalannak. Ezzel a nővel csak az a baj, hogy azt hiszi, nála van a bölcsek köve. Ja igen, s bár van meggyőző ereje, kevesekre tud hatni.
Na az újságíró se maradjon már ki a sorból. Időnként eldurran az agya és olyankor kalimpál a klaviatúrán, a másik énje meg közben odaégeti a sült húst a konyhában.
Szóval nem egyszerű ekkora tudathasadással élni. Ám vigasztal a tudat, nem vagyok egyedül.
Címkép: Síva istennő