A svéd Izolda tündöklése

Posted by

 Sváb Ági írása Birgit Nilsson könyvéről a La Nilsson-ról

Az operaénekesnő Birgit Nilsson önéletrajzi kötetét egy rövidebb összetett mondatban össze lehet foglalni. A vidéki kislány előbb a stockholmi Királyi Zeneakadémiát és operaházat hódítja meg, majd a 60-as, 70-es évek világhírű, ünnepelt Wagner-énekesnője lesz. A La Nilsson – Opera az életem című könyvet azonban nem pusztán a művésznő életének eseményei miatt érdemes elolvasni.

Kezdjük azzal, hogy a kötet nem is teljesen kronologikusan halad, a visszaemlékezések nagyrészt Nilsson szakmai sikereinek főbb helyszíneihez kapcsolódnak. Az első fejezet színtere például New York, ahol Nilsson első bemutatkozására készül a Metropolitan Opera színpadán. Mire elérünk az esti bemutatóhoz, a kötet minden fontosabb motívuma felbukkan egy villanásnyi időre. A pályája csúcsán álló énekesnő kedvenc darabjában, az operák operájában, a Trisztán és Izoldában fog címszerepet játszani. 1959-et írunk, a szállodai szobában együtt ébred vele férje, Bertil, az évtizedeken át hű társ, egyébként állatorvos. Délután, a Central Parkban sétálva arról beszélgetnek, hogy a fizetett tapsolók, az úgynevezett klakkok vezetője felajánlotta aznap estére a szolgáltatásaikat. Nilsson nem él a lehetőséggel, hiszen bízik szeretett közönségében, és nem is kell csalódnia. Az este után rajongók és kritikusok is ódákat zengenek a bemutatkozásról. Beleshetünk a kulisszák mögé is: Nilsson néhány ecsetvonással felfesti az operaház épületét, a karmester (Karl Böhm) és az igazgató (Rudolf Bing) jellemét, ejt pár szót a szereplőkről és magáról a darabról is. De a legszórakoztatóbb rész kétségtelenül annak a leírása, ahogyan az énekesek a darab előadása közben sem szeretnének lemaradni a futball-világbajnokság aznap este játszott Svédország–Németország elődöntős meccséről, és a színfalak mögött hallgatják a rádióközvetítést…

Birgit Nilsson számára fontos volt svéd identitása, pályájának első szakaszát a stockholmi színpadokon töltötte. Zeneakadémiai és pályakezdő éveinek leírása egyben korrajz is a második világháború utáni évek zenei életéről. Az ifjú Birgit csiszolatlan gyémántként kerül a Királyi Zeneakadémiára, de elmondása szerint nem sokat tanul a tanáraitól, legfeljebb ha rossz hangképzési technikát. Ezekben a leírásokban maró gúnnyal emlékezik meg tanulóéveiről, majd fejezetről fejezetre ismerhetünk meg egy-két olyan énektechnikai részletet, praktikát, amelyek korának egyik legnagyobb drámai szopránjává tették.

Nilsson szeretettel emlékezik meg kedvenc városáról, Bécsről, és pályája talán legfontosabb helyszínéről, Bayreuthról, ahol véglegesen Wagner-énekesnővé vált. A zeneszerzőért rajongó olvasók is élvezettel forgathatják ezeket a lapokat, mert szemtanúi lehetnek a múlt századi operajáték átalakulásának. Érdekes részletekben taglalja Bayreuth történetét, a leszármazottak sorsát és az Ünnepi Játékok művészi koncepciójának megváltozását.

Birgit Nilsson 1966-ban Izoldaként, a Bayreuthi Ünnepi Játékokon

Legyen szó a bécsi Staatsoperről, a milánói Scaláról vagy éppen Buenos Airesről, Nilsson áradó kedvvel mesél az épületekről, darabokról, színpadi csínyekről, rendezésekről, karmesterekről, igazgatókról – meg az anyagiakról. Izgalmas követni a 70-es évekbeli bértárgyalást, a vitát egy-egy címszerepről, előadássorozatról. Nilsson pontosan ismerte a saját értékét, művészi kvalitásait, és ezt következetesen képviselte. Nem állítom, mint ahogy Nilsson sem, hogy ebben megjelennének a korabeli emancipációs törekvések, de feltétlenül érdekes, ahogy a protestáns, skandináv munkaerkölcs győz az operaházak gazdasági igazgatóinak szobáiban: a jó munkát jól meg kell fizetni.

És végül, amitől ez a könyv letehetetlen: Nilsson hétköznapivá teszi az operaénekesek valóságát, és ennek a világnak a mindennapjait végtelen optimizmussal, jókedvvel fűszerezve, közvetlen stílusban mutatja be. Amikor a kötet 1997-ben megjelent Svédországban, rögtön díjat is nyert humoráért. A svéd Izolda, méltán, nemcsak az operaszínpadokon, hanem a könyvespolcokon is megkapta az őt megillető helyet.

Birgit Nilsson (A Nibelung gyűrűje Brünnhildéjeként)

Birgit Nilsson: La Nilsson. Opera az életem
Fordította: Gáti István
Rózsavölgyi és Társa Kiadó, Budapest, 2020
416 oldal, teljes bolti ár 3990 Ft
kedvezményes ár a lira.hu-n 3192 Ft
ISBN 978 615 506 2490

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Birgit Nilsson minden idők egyik legjelentősebb énekesnője volt, olyan művész, amilyen nem sok születik egy évszázadban. Azon kevesek közé tartozik, akikről elmondható, hogy új fejezetet nyitottak az operaéneklés történetében. Szerencsés helyen és időben, ideális körülmények között indult a karrierje: a második világháború utáni Stockholm nemcsak egy kiváló hazai erőkből álló, biztos kézzel vezetett operai együttesnek adott otthont, de számos világhírű vendégkarmester is ellátogatott a svéd fővárosba.
Innen indulva Nilsson a világ összes jelentős operaszínpadára eljutott, a korszak legnagyobb Turandotjai, Saloméi és Izoldái között tartották számon. Wagner-énekesnőként főszereplője volt a Bayreuthi Ünnepi Játékok világháború utáni újjászületésének, az „Új Bayreuth” kísérletező időszakának, és részese lett a 20. század egyik legjelentősebb operai hangfelvétel-sorozatának, A nibelung gyűrűje Solti György által vezényelt produkciójának. Az operajátszás-történet egyik aranykorában volt világsztár, olyan korszakban, amelyben – az ő szavaival élve – „kész botránynak” számított, ha egy felvonás végén csak háromszor tapsolták ki a szereplőket a függöny elé. (…)

Az Olvass bele A KULTÚRAKIRAKAT írása
%d bloggers like this: