Képtelen történet

Csak pont fordítva történt:

Lajosnak leszóltak a Pártközpontból, hogy ideje lenne már valami normálisabb helyre deponálni az ellopott EU-s felzárkóztatási pénzeket, ne kelljen mindenféle poszt-szovjet, baltás-imádó köztársaságokba vinni a Credit Suisse Bank nagyságrendű összeget.

Legjobbnak egy svájci bank igérkezett, így alaposan kifundálták a mestertervet. Még arra is gondoltak, hogy ha megkérdezik, honnan van ez a sok suska, akkor majd azt mondják, hogy a Nigériai Lagosból küldte egy imént felbukkant jónevű ügyvéd azzal, hogy a farzsebében találta, nyilván Szabóné Marika felejtette ott nála, amikor megkapta a 13 havi nyugdíjának egyheti visszaépítését.

Ez a visszaépítés meg az egész elég furán hangzik, de mit lehet tenni, Lagosban már csak így beszélnek magyarul.

Amúgy is, a NER-huszár gyerekek már inkább járnak Svájcba, mint Azeribe, tehát kényelmesebb Svájcban felvenni a sajátlábon járáshoz szükséges zsebpénzecskéket, mint a nem kifejezetten útba eső Bakuban.

Lajos kapta hát a megbízást, hogy szerezzen egy strómant, vagy stró -woman-t, aki a nevére veszi az Euro milliárdokat, ugyanakkor meg sem próbálja azt sajátjaként értelmezni.

Ha mégis, akkor majd az ismert módon elüti villamos.

Kézenfekvő lenne, de Lajos mamája már nem jöhetett szóba, mert bár 85 éves korára igen fiatalosan és sikeresen pályázik Eu-s támogatásokra, és az ő nevén van a Lajos K1600-as típusú BMW motorkerékpárja, amivel visszafogottan közlekedik Debrecen belvárosában, de elkötelezte magát a disznóhizlaldákkal, így Zürichben már a bank foyer-jában udvariasan lekapcsolnák a biztonságiak, hogy ez a szag, ami a kedves mamát lengi körül, nem teszi lehetővé számára az ügyféltérbe való diszkrét belépést.

A Lajos felesége meg azért nem, mert Lajos már évek óta nem látta, tehát kellett keresni egy megbízható asszonyt, de Hajdu-Bihar megyében nem akadt ilyen, a svájci bankokban otthonosan mozgó, egyúttal magyarul beszélő svájci bankárokat napi rendszereséggel bármikor felmutatni képes hölgy.

Na most Lajosunk a szélrózsa minden irányába útnak indított fürkészeket és portyázókat, így került látókörbe a Szabolcs Szatmár megyei Csengeren élő Szabóné Marika.

Ő már csak azért is alkalmas jelöltnek igérkezett, mert neve jobban álcázza kilétét, mintha magára öltötte volna a mesebeli láthatatlanná változató köpönyeget. Ha meg már szükségtelennek válik a jelenléte a pénz körül, senkinek sem fog feltűnni, hogy egy Szabó Marikával több van vagy kevesebb a társadalom biztosításban.

De az sem zárható ki, hogy összeült a Fidesz “Századvég” fantázia nevű brain-storming csapata, és hosszas tanakodás után ezt a nevet sikerült kiötleniük.

Tehát ott állt Lajos meg Szabóné Marika a Bank trezortermében, ahol már a sikeres számlanyitás után átadták nekik a széfjük kulcsát. Igen ám, de a 60x25x18 cm-es kazetta kicsinek bizonyult a bank előtt parkoló 3 kamionnyi készpénz befogadására, – ezt Lajos maga is – Szabóné Marika közreműködésével – másfél órányi tűnődés után belátta.

Ésszerű megoldást nem sikerült kiötleniük kettőjüknek, ezért Lajos úgy döntött, hogy egy nagy lófaszt fog ő itt szenvedni Svájcban ezzel a tonnányi készpénzzel, ahol az utcán nem beszélnek az emberek rendesen sem magyarul, sem tusziul de még hutuul sem, jobb ha egyszerűen letagadja az egészet, vagy ami még jobb, majd szokás szerint úgy tálalja az esetet itthon, hogy az valós elemeket tartalmazzon, de pontosan az igazság fordítottja legyen.

Ez ugyanis már évtizede kíválóan bevált kommunikáció itthon, és akármekkora baromság meg vérlázító pofátlanságnak tűnhet többeknek, viszont 2 millió idióta mindig akad, aki elhiszi, és négyévenként betuszkolja Lajosunkat meg még 133 bátortalan kollegáját a Parlamentbe.

És így is tettek.