Hegel és a szabadság

Posted by

Az Ágoston Hugó által létrehozott és működtetett online lap, az Új Hét számos érdekes kezdeményezésének egyike Molnár Gusztáv életművének újra közlése. Az 1948-ban született filozófus-politológus  pályáját a Kriterion Könyvkiadó bukaresti szerkesztőjeként kezdte, 1987. február 7-én azonban lakásán házkutatást tartottak, és kéziratokat koboztak el, majd eltávolították munkahelyéről. Rövid ideig egy filmforgalmazó fővárosi vállalat alkalmazottja. A további üldöztetések elől 1988 tavaszán Magyarországra távozott, ahol a romániai Limes-körben végzett munka folytatásaként elindította a Limes című közép- és kelet-európai figyelőt. A budapesti Magyar Napló Európa-rovatának szerkesztője, a Dunatáj Intézet megbízott vezetője. 1991–2003 között a budapesti Teleki László Alapítvány főmunkatársa. 2006-tól a nagyváradi Partiumi Keresztény Egyetem docense. Ez az írása  az eredeti Hétben jelent meg 1981-ben. Most Ágoston Hugó újra közölte.

***
Az újkori történelem kétségtelenül legnagyobb megvalósítása, hogy az abszolutisztikus állam eszméjével és gyakorlatával szemben érvényre juttatta az autonóm társadalom eszméjét és gyakorlatát. Ami addig törvényes, senki által meg nem kérdőjelezhető hatalom volt, most zsarnoksággá, jogtalanul gyakorolt hatalommá változott. „Ha – írja John Locke – a nép által nem arra a célra kijelölt személyek hoznak – megbízatás nélkül – törvényeket, a nép nem köteles engedelmeskedni azoknak. E pillanattól a civil társadalom polgárai közös megegyezéssel elfogadott függőségüket megszűntnek nyilvánítva olyan új törvényhozó testületet alkothatnak maguknak, amely céljaiknak legjobban megfelel, és teljes szabadságukban áll ellenállni azok erőszakának, akik bármit is ájuk próbálnak kényszeríteni. Amikor a özakarat társadalmi megbízatással rendelkező képviselőinek helyét mások bitorolják, mindenki csakis a saját akaratára hagyakozhat.“ (Second Treatise on Civil Government. London,1970. 178—179.)

E forradalmi szavakat a puritánus John Locke 1684-ben, a holland kálvinisták között tanyázva írta, 31évvel azután, hogy Apáczai ugyaninnen a „küsebb Tatárországgal, Russiával, Prussiával, Lengyelországgal” együtt a „napkeleti Európában” fekvő „szegény hazájá”-ba, Erdélybe eltávozott. A Locke traktátusaiban megfogalmazott szabadságideológia a jogrend forradalma volt a jogtalanság ellen, a megegyezés forradalma az önhatalmúság ellen, a társadalom forradalma az önmagát mindenhatónak deklaráló állam ellen. Ez a forradalom nem az erőszak permanentizálására, hanem megszüntetésére, a hatalom ellenőrzésére és korlátozására törekedett, és ha végső esetben jogosnak nyilvánította is a zsarnokgyilkosságot, csak azért tette, hogy a tirannicidiummal egyszer s mindenkorra lehetetlenné tegye a szociocidiumot, „a saját törvényei által irányított, szabad és független társadalom” megsemmisítését.

A „société civile“, a polgári társadalom szabadsága „empirikus“ szabadság. Szabadság az, amit a társadalom polgárai elidegeníthetetlen joguknak tekintenek. Ezen túl nincs szükség semmilyen további „mélyebb“, „általánosabb” alapelvre.

A józan ész, a „common sense“ szabadsága? Amikor Nagy Frigyes, Prussia királya „a gondolatot emelte trónusra”, és a forradalom is – ha már forradalom – a gondolat működését mutatja, „amint hatalom lett a fennállóval szemben”? Mondjunk le a hegeli spekulatív szabadságideológiáról, mely „szabad és független társadalom” hiányában itt, a napkeleti részeken generációk számára világtörténelmet álmodott?

Le kell mondanunk. Hegel szerint a société civile „mindenoldalú függés“, „a szélsőségeibe veszett erkölcsiség rendszere“, „a kicsapongás, a nyomor, a fizikai és erkölcsi pusztulás színjátéka“, oly állapot, „melynek zavarossága csak a rajta uralkodó állam révén juthat harmóniához“. Igen, Hegel szerint az állam abszolút öncél, „amelyben a szabadság a legfőbb jogához jut, s ennek a végcélnak a legfőbb joga van az egyes emberekkel szemben, akiknek legfőbb kötelessége, hogy az állam tagjai legyenek“. Ezért kell lemondanunk róla. Mert úgy vélte, hogy „az államot mint valami földit-istenit kell tisztelnünk”. Mert elítélte a törvényhozó és a végrehajtó hatalom szétválasztását, minthogy azzal „közvetlenül tételezve van az állam szétrombolása“.

Hegelt mint szabadságideológiát nem szabad elfogadnunk. Fogadjuk el mint filozófiát, mint a világkultúra legnagyobb arányú szellemi alkotását. „Amióta a Nap az égbolton áll és a bolygók körülötte keringenek, nem lehetett látni, hogy az ember a fejére, azaz a gondolatára áll, és eszerint építi fel a valóságot.“ A világot, amelyet természetesen nem az ész kormányoz – ő felépítette a gondolat szerint. Mi ne akarjuk felépíteni. Építkezzünk a puritánus John Locke empirikus receptje szerint.

Megjelent: A Hét, 1981. 46. sz. és az ujhet.com online újságban.