Posted by Rab László
Látom, amint úszik a part felé AstraZeneca feliratú dresszében, s amint átverekszi magát az orosz vakcinás részen, növeli a csapásszámot. Az életéért úszik. A parton az osztrákok, a szerbek (!) és a szlovákok tanácstalanul nézik, mire a nagy magyar fürkészportyászat, amikor ők már régen oltanak. Ja, hát csak kormányozni kell, mondja Sebastian Kurz, s nézi a vadul kalimpáló kollégát. Aki úgy képzeli az oltást, mint a rovancsot a zalaegerszegi laktanyában. Akinél valami nem stimmel, vakcinátusilag az a sor végére áll. Jön aztán a szuszogó kommunista pártvezetőket idéző cáfolat, azt, ugye, Béla bátyám, mégse lehet mondni, hogy a magasságos Minner hülyeségeket beszélt, inkább igazítsuk helyre elegáncsosan. Nem pontosan úgy hangzott el (de, de, mindenki hallhatta a rádióban), hogy akinek nem kell a Központi Bizottság (a Fidesz) vakcinája, beáll a sor végére, nem, ezt csak az iszonyatos médiatúlsúlyban lévő hazai balódal nyomizza (Béla elvtárs, szedje össze magát, mondjon közben olyanokat akkurátusan, hogy vakcináció meg oltakozás, és mindig tegye hozzá, hogy népünk nagy vakcinátora, de nehogy eltévessze, és vackort mondjon, mert akkor kirúgnak bennünket a minisztériumból).
Milyen ócska kis komcsi rendszert ütött össze ez az Orbán – a háttérben a benácult polgártársakkal, akiknek mindig is tetszett a leszámolósdiba hajló végkifejlet. Tényleg, ha nincs ez a magyar nyírja ki a magyart tempó, milyen sokan lehetnénk itt a Kmedanszban.
De messzire szaladtam, térjünk vissza (Béla elvtárs) a vakcinátusi szakhangnemhez. A héten bizonyos egészségügyi problémák miatt kórházban voltam PCR-teszten, de kiderült, más bajom van, nem vagyok covidos. Kifogástalan viselkedésű katonákkal, orvosokkal és ápolókkal találkoztam, flottul ment minden. Most értettem meg, Orbán miért bízta katonákra a dolgot. Ezek a fiúk azért már nem H. Kovács főtörzsök, tudnak választékosan beszélni, nekem például végig az volt az érzésem, az sem zavarna, ha egy-egy markos fickók közülük a ráérő idejében megoperálna. Bizalommal voltam irántuk, na. Egészen biztos, hogy ha miniszterelnök lennék, én is katonákra bíznám járvány idején a kórházak védelmét. Hülye uszító politikusként biztos nem tudnám átlátni, hogy mi van körülöttem, teljesen normális, hogy én is kerítenék valakiket (katonákat!), akiknek lövésük van arról, hogy mit kell csinálni.
És ezt írom annak tudatában, hogy tudom, olvassák ám a szövegeimet a lakájmédia bugyraiban is. Ahonnan nem szivárognak ki olvasottsági adatok. (Nem rendelkeznek hivatalos auditációval, mert nagyon gáz lenne a szerény példányszám.) A lényeg, hogy a kórházban (pontosabban a kórház udavárán lévő tünetmentes konténerben, mert ez is ki van ám találva!) szép csöndben elfogadtam ennek a jogilag aládúcolt félkatonai diktatúrának a létét. De miért? Hát mert kóvályogtam, mint gólyafos a levegőben. És lázam is volt. Amiből az a tanulság, hogy a beszart állampolgárnál nincs jobb dolog a világon. Azzal mindent meg lehet csinálni.
Már csak az időkapu újabb kinyílásáról szeretnék pár szót zólni. Szász János filmrendezőnek jogvitája van a bangladesi sziámi-ikrek szétválasztását végző orvosok valamelyikével és valaki feljelentette. A rendőrség forró nyomon a rendező lakására vonult, és behatolt fegyveresen Szász nyolcéves fiának szobájába, hogy foganatosítsa a foganatosítandókat (lefoglalja az adathordozókat, amelyeken a rendező a filmjét tárolta). Régi szép idők házkutatásai elevenedtek meg, egyből az ötvenes években találhattuk magunkat, gyerek, anyós, nagynéni is vegzálható a cél érdekében. Ráadásul a házkutatás oka oly csekély súlyú volt (by Szász ügyvédje), hogy annak nem kellett volna ilyen brutálisan végződnie. Bár a csekély súly egy-egy ügyben általában úgy realizálódik édes hazánkban, hogy kinek vannak jó rendőrségi meg kormánykapcsolatai. Nemrég egy ásványvizes vállalkozó mindenére vetett szemet egy oligarcha, s mielőtt rávették volna arra, hogy igent mondjon cége eladására, egy csekély súlyú figyelmeztetést kapott az állami maffia megfelelő pontjáról. Melyből rögtön megértette, hogy az ajánlat csekély súlyú és valós, adásvétel lesz belőle, ha akarja, ha nem. Ennyit tehát arról, hogy mi minden állhat nálunk a csekély súly mögött.
Ez volt a 6-os hét, az egészségügyi miniszterként is regnáló Kásler Miklós megtalálta Mátyás király DNS-ét, az új Rogán-feleségnek ugyanolyan húszmilliós karórája van, mint a trónörökös divatdiktátornak, Orbán Ráchelnek (a közlés valótlannak bizonyult, a Ráchelé csak 15 volt, mikor vette). Zajlik az élet, nem hiszem, hogy a Borkai-, a Kaleta- és a Szájer-ügy után lesz valaki, aki ezeknek egy szavát is elhiszi 22-ben. És akkor a Klubrádió bezúzásáról még nem is szóltam. Évek múlva, amikor majd elővesszük ezeket a szövegeket, kiderül, hogy a levegőbe beszéltem-e. Éljen a haza!
Címkép: A Point Nemo, ahonnan a legmesszebb a szárazföld