Így írnak ők

Posted by

A Magyar Nemzetben megjelent FERI című írás, szerzője Gajdics Ottó

“Ripacs, pojáca, paprikajancsi. Már definíció szerint is. Rossz színész, aki nem átéléssel játssza a szerepét, hanem hatásvadász, feltűnő mozdulatokkal túlzásokba esik. A szerep érzelmeit, indulatait csak megjátssza. Nevetséges ember, aki éretlenül bolondozik, ostobán viselkedik mások jelenlétében. Első ránézésre színes, érdekes, de belül végtelenül üres, semmitmondó. Ha megkérdeznénk, kire illik ez a leírás, Magyarországon tíz emberből hat kapásból rávágja a nevet, ami egyben a gátlástalan hazudozás szinonimája is.
Mostanában ismét a politikai főhatalom megszerzésének szolgálatába állította régi titkosszolgálati és közéleti kapcsolatait meg a milliárdjait. Botcsinálta csepűrágóként játssza a modernet, a haladót, a jópofit, a kenyérre kenhető joviális öregurat, a piás nagybácsi (copyright: Lánczi Tamás) karakterét, aki bevezeti a kulisszák mögé a politikával éppen csak ismerkedő fiatalokat. Ő Feri, aki felhasználja a szemfényvesztésre a legtöbbet használt digitális médiafelületeket, de akár a parlamentet, és ha nem lenne épp tiltva, akkor bármilyen tömegrendezvény résztvevőit is. Lehet tőle kérni, kérdezni, ő majd megmutatja, megoldja, megcsinálja. Ezzel párhuzamosan a hagyományos sajtóban egy szemkilövető szájából kifejezetten dermesztő kijelentéseket tesz a kormánypártiak kisemmizéséről. Ne legyen kétségünk, meg is tenné, ha alkalma nyílna rá. Nyilván ezért igyekszik rálicitálni elvetemült fenyegetőzésben a nehezen összetákolt moslékkoalíció­jának minden tagja. De azokat a médiatermékeket, ahol ez a fogvicsorgatás megy, az ifjoncok nem fogyasztják. Így nagyon átveri őket.

Feri ugyanis virtigli posztkommunista. Sztálin, Rákosi, Kádár szellemi örököse. A proletár internacionalizmust ugyan globalizmusnak vagy multikulturális nyitott társadalomnak nevezi ma már, de ugyanarra gondol, mint régen. Elvenni azoktól, akiknek van, és elhitetni azokkal, akiknek nincsen, hogy mindez az ő érdekükben történik. A hazugság a lényege. Nem adhat mást. Iszonyatos bajban van, aki ezt nem látja, nem érti. És persze törheti a fejét az is, aki tenni akar valamit ellene, de nem akar hozzá hasonlóvá válni. Nagy kérdés, pusztán röhejes ez az ember vagy inkább veszélyes? És nem mi emeljük-e föl azáltal, hogy túl sokat foglalkozunk vele? Nos, a rossz hírem az, hogy épp azáltal rendkívül veszélyes, mert sokakat félrevezet pojácaságával, ripacskodásával. Ha nem emlegetjük fel folyamatosan, visszatérően a tetteiben, vállalhatatlan politikai manővereiben, miniszterelnökként bekövetkezett súlyos bukásában megnyilvánuló totális alkalmatlanságát bármiféle közéleti szerepvállalásra, akkor megbabonázott híveinek bemagyarázza, hogy hazugságai az igazság szenvedélyes keresésének eszközei. Ebben a felajzott állapotban, a gyűlöletnek ezen a hőfokán, amit beléjük szuggeráltak ellenünk, képesek megsemmisíteni közös hazánkat….Feri politikai kalandor, jól házasodó baloldali oligarcha, cégéres gazember. Megpuccsol, hátba döf, kicsinál bárkit, aki az útjába kerül. Velejéig romlott körülötte mindenki, és most kérik meg tőle az érdemtelen meggazdagodásának árát, tehát bármire képes. Ideje készülődnünk…”