Posted by Kaltenbach Jenő
>Semmi sem egyértelmű. Háromnegyed évszàzaddal ezelőtt szabadult fel Budapest. Sokak szàmàra ez az életet jelentette, a megszabadulàst a nàci megszàllàstól, a nyilas terrortól, az àllandó halàlfélelemtől, vagy a nyilas pribékek, vagy a bombàzàs, az utcai harcok miatt.
>Semmi sem egyértelmű. Háromnegyed évszàzaddal ezelőtt szabadult fel Budapest. Sokak szàmàra ez az életet jelentette, a megszabadulàst a nàci megszàllàstól, a nyilas terrortól, az àllandó halàlfélelemtől, vagy a nyilas pribékek, vagy a bombàzàs, az utcai harcok miatt.
Màsoknak ez az orosz katonai erőszakot, az elhurcolàst màlenkíj robotra, végül a gulàgot és szintén a halàlt jelentette.
Ezzel egyidőben történt a második vilàghàború egyik legsúlyosabb, barbàr rombolàsa, az Elba menti Firenze, Drezda kultúràlis értékeinek az elpusztítàsa. A civil àldozatok szàmàt illetően szélsőségesen eltértek a becslések, 25000 és ennek tízszerese között mozognak. Mindez a katonailag màr padlón lévő Harmadik Birodalom ellen, két hónappal a kapitulàció előtt. Nem ez volt az egyetlen, így jàrt Hamburg és a Ruhr vidék vàrosai. Churchill bosszút akart àllni Londonért, Coventryért.
Itt is megoszlanak a vélemények, erősen szubjektívek, az erkölcs, a hadviselés szabályai mint mérce talonba kerülnek.
Nehéz ezeknél az eseményeknél az igazság keresése, többféle van. Emlékeznünk azonban azért kötelező mindkettőre, mert az talán halvàny reményét adja annak, hogy ezek a dolgok ne ismétlődjenek meg. Ezt a reményt még akkor is érdemes ébren tartani, ha a történelem ismerete némileg cáfolja, hogy az ember képes tanulni a múlt hibàiból, és a történelem nem ismétli önmagàt.
Címkép: Drezda másnap