Három kutya

Fábián András
>Nagyon szeretem az állatokat. Főleg a kutyákat. Van olyan állat is, amit nem szeretek. A kígyók ilyenek. Van, aki meg a kígyókat szereti. De ez nem érdekes. Eddig csak egyetlen kutya harapott meg egész életemben. Kilenc éves voltam és játszottam a kölykével. Azonnal beláttam, hogy neki volt igaza. Ez az intermezzo semmit nem rontott a kutyák iránti szimpátiámon. A kutyák persze pontosan tudják, hogy én szeretem őket. Bizalommal vannak irántam. Nekünk is volt egy kutyánk. Amikor kertes házba költöztünk, az első dolgunk volt venni egy kutyust. Béla, a nagyfülű, két hónapos korától volt szerető, hűséges társunk. 12 éves volt, amikor már öt centire sem tudott fellépni anélkül, hogy orra ne bukjon. Fogai elkoptak, alig látott tovább az orránál, és már szaglása sem volt. Enni is alig evett, csak a hangunk volt számára az egyetlen biztos tájékozódási pont. Aztán már a hallása is teljesen leromlott. Akkor elvittem az állatorvoshoz és megsirattuk.

Nagyon sokan viszonyulnak hozzám hasonlóan az állatokhoz. Nem ugyanúgy. Hasonlóan. Mások meg olyan iszonyatos módon, amire én soha nem lennék képes.  Émon, Locky és Cinkos jól képzett rendőrkutyák voltak. Múlt év szeptemberében kelt szárnyra a hír, hogy a „K-9-es minősítésű” rendőrkutyákat, akiket gondozójuk az autóban hagyott, amíg bement a határőrség irodájába ügyeket intézni, valaki megmérgezte. Országos felháborodás. Micsoda disznóság az ember hűséges barátait, ráadásul rendőrkutyákat, akik őriznek és védenek, akik nem mellesleg speciális képességeiket értünk, emberekért kamatoztatják, értelmetlenül elpusztítja valaki. Halált kiáltott a nép a gyilkosra.

Változik a kép. Kiderült, hogy a kutyák nem fogadtak el semmit idegentől. Így aztán lényegében kizárt, hogy mérgezett ételtől pusztultak volna el. Boncolás után, januárban (!) derült ki, hogy a három állat hőgutát kapott. A teljes rendőrségi hírzárlat után hirtelen az is kiderült, hogy a gondozójuk bizonyos Sz. Erika zászlós volt. Ő a saját állítása szerint nyitott ajtók mellett hagyta ott a ketrecben szállított állatokat. Mikor azonban visszatért, azt tapasztalta, hogy az ajtók be vannak zárva, a kutyusok pedig holtan hevertek a csomagtartóban. Okkal-joggal az is feltehető, hogy valaki becsukta a csomagtartó ajtaját, mivel nem is gondolt arra, hogy ezzel a kutyák halálát okozza. Életszerűnek tűnik, hogy valaki csupán úgy gondolta, véletlenül maradt nyitva az az ajtó és vagyonbiztonsági megfontolásból (gondatlanságból) becsukta azt. A kaposvári ügyészség nyomoz.

Ennyi a szomorú történet. Több újság foglalkozott az esettel. Vagyis semmi újdonság nincs a történetemben. Ami miatt mégis szükségét éreztem, hogy leüljek a gép mellé, az egy sokkal általánosabb természetű tapasztalás. Ez sem éppen újkeletű, de még nem nagyon láttam, olvastam, hogy bárki foglalkozott volna a problémával. Jelesül arról van szó, ahogyan egyesek egy-egy ilyen esethez viszonyulnak. Kifordulnak önmagukból. Fűt-fát hordanak össze az általuk (!) feltételezett tettesről. Fantáziájukban fogant tényeket sorolnak. Végül pedig az állatgyilkos halálát követelik. A következőkben az ehhez az ügyhöz fűzött hozzászólások közül idézek néhányat. Egy részük állatvédő, más részük rendőr-ellenes, az azonban közös bennük, hogy még nyomokban sem lelhető fel bennük némi empátia, vagy az ártatlanság vélelme.

A hozzászólásokat eredeti alakjukban közlöm. (https://m.hvg.hu/elet/20210213_Kiderult_hogy_nem_mergezestol_halt_meg_a_harom_baranyai_rendorkutya)

„Sz. Erika zászlós a rendőrségi eljárás során hazudott, és kínzással megölt három kiképzett rendőrkutyát. A NER-ben ez hétköznapi történet.”

„Rommá büntetném a hülye pichát, fizesse meg a kutyák árát, 3- szor 6 milla. Semmilyen kutyát nem hagyunk forró kocsiban, ilyen okos, értékes rendőrkutyákat pláne nem. Plusz állatkínzásért börtönt. Remélem megkapja a magáét, nagyon rühellem az állatkínzókat.”

„Azért ilyenkor eszembe jut (függetlenül attól, hogy melyik rendőr a hibás), ezek vigyáznak ránk… Ezek védenek meg mindet, mivel az önvédelmet csak nagyon szűk esetekben engedi a törvény.”

„nyugi,nyugi…………..ez csak a munkatársait nyiffantotta ki…………a másik felfeygverzett nöcike nemrég majdnem sikerrel 1 egész lépcsőházat lött halomra a bejárati ajtókon keresztül…………csakugy sövitettek a golyók erre-arra,mint Dodge City főutcáján a legszebb vadnyugati napokban…….a csoda,hogy még élnek arrafelé ! ….jahhhhh és a legszebb………a cowboy stilusú csajszikámat még ki is tüncizték me +mentette a bajtársa életét (nemis az orvosok hanem 1enes ŐŐŐŐŐŐ !)”

„Akkor az Erikára csapjanak le az állatvédők. Plüssmacit neki, nem pedig kutyákat. Remékem gyereke sosem lesz neki.”

Előbb utóbb pedig a hozzászólók eljutnak erre a szintre is:

“Ha meglesz a rohadék, úgy kell bíróság elé állítani, mintha embert ölt volna! Ezek a gyönyörű, okos kutyák többet értek, mint oly sok embertársunk! Mélységesen sajnálom, együtt érzek a gazdáikkal, remélem, mielőbb meglesz az a szemétláda, aki ezt tette!”
“Szemét emberek ! Elkapni és megmérgezni őket is ! Nincs kegyelem !”
“ugyanigy megmérgezném az elkövetőt… semmi biróság semmi tárgyalás nem kell az ilyen elvetemült féregnek..”

Súlyos büntetés, végrehajtható szabadságvesztés, halál… Nem lennék meglepve, ha ezeket olvasva a rendőrnő minimum mély depresszióba zuhanna. Nem elég neki, hogy elveszítette szeretett kutyáit, de még őt is gyanúsítják. Mi több, már az ítélet is megszületett.

Vigyázni kell az állatokra. Büntetni kell, aki kínozza, ok nélkül megöli őket. Ma már a csirkék, a marhák és a sertések kivégzése is gyorsan, humánusan, szakszerűen, a technika vívmányainak felhasználásával történik. Embert azonban emiatt nem ölünk. Ártatlanokat nem ítélünk el. Még indulatból sem.

Még akkor sem, ha aztán később, kettőt szusszanva, bocsánatot kérünk. Nem úgy gondoltuk. Azt sem, hogy az a rendőr egy rohadt szemét, mert mindegyik egy rohadt szemét. Akkor sem, ha a rá késsel támadót, a társát életveszélyesen megsebesítőt több lövéssel kénytelen megállítani. Akkor sem, ha eközben néhány lövés célt téveszt. Ez a rendőr(nő) ugyanis ott van akkor is, amikor életét kockáztatva a tűzből kell kihoznia a házban rekedt kisgyereket, öreg bácsit, magatehetetlen embert. Ott van az autópályán, amikor már nincs idő elérni a kórházat, és segít megszületni a kisbabának. A fáról is csak a Rendőrakadémiában lövi le a rend éber őre a cicát. Az életben inkább felmászik érte és a zubbonyában lehozza. Persze tévednek is, hibáznak is néha. De nem azért dolgoznak, hogy hibázzanak, bár a hülyeségek jobban feltűnnek, azoknak hamarabb híre megy.

Sajnálom a három kutyát és sajnálom azt a rendőrnőt, aki mára már minden, csak nem jó ember. Valami baj van az emberek fejében. Tudom mi. Ugyanaz, amely azt a szót, hogy a korábban tulajdonképpen ismeretlen „gyűlölködés” szót részévé tette a magyar köznyelv-szótárnak. Talán ezért van egy olyan érzésem, hogy a nyomozás lezártáig még fenn lehetett volna tartani a teljes hírzárlatot az ügyben. Talán mert nem volt ez annyira fontos hír. Lehet, hogy inkább annak kellett volna szégyellnie magát, aki ezeket az információkat „valamilyen politikai megfontolásból” nyilvánosságra hozta.