Posted by Galambos Dániel a bunteto.com újságírója hívta fel rá a figyelmet. Ezt írta: Sokat elárul a honi tehetséggondozásról, hogy Zimonyi Dávid évekig senkinek sem tűnt fel, jóllehet már az U13-ban berámolt 50 gólt egy szezonban, a felnőttek közt pedig tovább emelte a tétet. A megyei bajnokságra hajlamosak vagyunk legyinteni, pedig ha valaki száz gól felett termel két szezon alatt, abban nyilván motoszkál valami. A köztudatba decemberben berobbanó csatárra Zalaegerszegen legalább így gondoltak. Hogy az alacsonyabb osztályokban elég jól sikerült neki, azt az elképesztő számok igazolják. A 2017–2018-as szezonban, húszévesen huszonkilenc bajnokin negyvenkét gólt szerzett, de előtte is szorgalmasan rugdosta a gólokat.
Ilyen termés után sem akadt legalább egy NB II-es klub, amelyik tesztelte volna Illetve egy akadt, De – mint mondja – egy. “Próbajátékra hívtak, nem tetszett azonban, ahogy velem bántak.A csapattól külön kellett átöltöznöm, úgy szólt valaki oda, hogy akkor most már kimehetek én is a pályára, nem úgy fogadtak, ahogy az szerintem illő lett volna”. Jól feldühíthették, mert a következő szezont hatvanöt góllal zárta. Hatvanöttel, huszonhét bajnokin. Továbbra sem volt olyan játékosmegfigyelő, klubvezető, NB I-es csapat sem akadt, amelyik azt mondta volna, hát van itt ez a gyerek, aki két szezon alatt berámolt több, mint száz gólt, csak meghívom két hétre, megnézni, mit tud. Nem keresték sehonnan. Biztos sok klubban legyintenek a megyei bajnokságra meg a harmadosztályra, és tényleg nincs arra garancia, hogy ha valaki alacsonyabb osztályban rugdossa a gólokat, feljebb is fogja. Külön edzéseket nem végzett. Ő is, mint a többi játékos a híres pékségben dolgozott. Mindenki a munkából járt edzésre, este tréningeztek villanyfényben, aztán mentek haza.
Figyeljük tovább a történetét, de most a csakfoci.hu segítségével.
Miként arról már szó esett az NB III-ban is ontotta a gólokat, miközben egy pékségben is dolgozott. Egy szűk éve viszont nagyot fordult vele a világ, amatőr focistából élvonalbeli játékos lett, amit nem is igazán tervezett, mint fogalmaz: “minden jött magától”. Mostanra viszont a bulikat is elhagyta már az életéből. Interjú készült az NB I és a ZTE “mesebeli királyfijával”, Zimonyi Dáviddal, aki 23 évesen már profiként is letette a névjegyét.
Pár éve állítólag a Vidi második csapatánál is felmerült a neved, de az ott kínált fizetés kétszeresét kaptad elvileg Lipóton a pékségben és a csapatnál, így nemet mondtál.
– Annyiban igaz a sztori, hogy egyszer egy egymás elleni meccs után elkérték a számomat, de végül nem hívtak, így ajánlattételről sem beszélhetünk.
Jól kerestél a pékségben, a lipóti csapatnál? Sok évig ott játszottál a megye I-ben majd az NB III-ban is.
– Dolgoztam, mellette fociztam a helyi csapatban, de nem is gondolkodtam más klubokban sokáig. Szerettem ott élni, ott játszani, más – főleg NB III-as – csapat nem is jöhetett volna szóba emiatt.
Heccelni ezzel szokott még valaki most, hogy NB I-es játékos vagy?
– Nem, dehogy! Egy profi csapatnál ilyennel nem foglalkozik senki.
A tavaly tavaszi, ZTE elleni kupapárharc változtatott meg mindent: oda-vissza gólt lőttél a zalaiaknak, akik aztán meg is kerestek. Ha nincs ez a párharc, akkor a mai napig NB III-as focista lennél?
– Az biztos, hogy sokat segítettek az Egerszegre szerződésemben az akkor góljaim. Az az igazság, hogy ellenük próbáltam is úgy teljesíteni, és nagyon örülök, hogy végül felfedeztek és itt focizhatok. Azt, hogy ha ez nincs, még mindig Lipóton fociznék azt, már nem tudjuk meg. Talán más is szóba jöhetett volna a félbeszakadt bajnokságot követően, de ezt már nehéz megmondani. Mindenesetre örülök, hogy így alakult!
Edződ, Boér Gábor volt az, aki megadta a lehetőséget neked kezdőként az NB I-ben és a jelek szerint igencsak bízik benned. Állítólag a korábbi Zete-szakvezető, Márton Gábor egyáltalán nem volt oda az ötlettől, hogy leigazoljanak, de Sallói István sportigazgató kitartott melletted.
– Márton Gábor idején csak edzettem még a Zeténél, nehéz lenne megmondani, mi lett volna, ha nincs edzőváltás a csapatnál. Sallói István az elejétől fogva mondta, hogy nyugodtan edzzek és készüljek, ne görcsöljek. Szerintem ő és Boér Gábor is nagyon bízik bennem.
Nem is görcsöltél? Azért hirtelen két osztályt kellett ugranod.
– Azért az elején, amikor igazán csak együtt edzettem a csapattal, nem igazán görcsöltem rá a dologra, ugyanúgy készültem minden egyes tréningre, mint az NB III-ban, a lényeg az volt, hogy jól teljesítsek. Nem is vagyok annyira izgulós fajta. Jó, az első meccsemen, Mezőkövesden, amikor kezdő voltam, volt bennem egy kis drukk, de ahogy elkezdtünk focizni, már el is tűnt mindenféle izgalom belőlem. Azért nagy ugrás volt, egy NB I-es edzés is nagyon más kávéház, mint egy harmadosztályú tréning. Nagyon mások a játékosok, az iram, tudtam, hogy nekem idő kell, míg belerázódom az élvonalba. De nem voltam türelmetlen az elején sem, amikor csak pár percet játszottam. Tudtam, hogy nem leszek én itt azonnal stabil kezdőjátékos.
Sokan neked adják azt a mesebeli szerepet, mint amikor a legkisebb királyfi elment szerencsét próbálni és sikerrel jár. Egy elég más utat jártál be az NB I-ig, mint egy átlagos játékos.
– Őszintén szólva, tetszik nekem ez a szerep, egy dolgot sajnálok csak. Bár fiatal vagyok, de elég későn kerültem az NB I-be. Nem annyira követik az élvonalból a megyei bajnokságokat, nehéz onnan kiugrani, de nehezebben visznek onnan játékost még az NB II-be is. A harmadosztályban egy fokkal már jobb a helyzet ezen a téren, de nem számítottam arra, hogy ilyen lehetőséget kapok majd az élettől. Elég gyorsan és hirtelen végbement az átigazolásom, a két klub jó viszonyban van egymással, de egy ideig inkább csak szó volt arról, hogy esetleg Zalaegerszegre kerülhetek. Aztán egyik este, talán egy pénteki napon csörgött a telefonom, a menedzserem szólt, hogy hétfőn mehetek edzeni a Zetéhez. Eléggé meglepődtem, aztán megbeszéltem a családommal. És most itt vagyok.