Dr. Pető Andrásról

Jeles András

…törte a fejét, aztán azt mondta, hogy próbálkozzam egy bizonyos dr. Petővel, aki a mozgásterápiai intézet igazgatója. Komplett dührohamos őrült, ha nem tetszik neki az orrom, azonnal ki fog rúgni, de ha bírok vele, talán megteszi, hogy egy időre odaveszi Pimpit. Ha nem tud rajta segíteni, de legalább egy kis életkedvet pumpál bele, az is valami, mert nemcsak remek orvos, hanem mágus és misztikus őrült, aki rendkívüli hatással van a betegeire.

Hát, elmentem a pasashoz. Majd elájultam, amikor megláttam, mert tökéletesen úgy néz ki, mint egy zöld zsírkőből faragott Buddha, ordítva beszél, goromba, és nem néz az emberre. Teljes másfél órát ordítottunk egymással, mikor végre kegyeskedett rám nézni, és megállapítani, hogy de furcsa pillantásom van nekem. Azután behívatta az orvosnőket, és közösen kiderítették, hogy nincs hely. Végül rám ordított, hogy azonnal hívjam a mentőket és hozassuk oda Pimpit. …Bevitték Petőhöz, aki rám bömbölt, hogy menjek ki, pár perc múlva kirúgta az ajtót és rám ordított, hogy “most nézzen ide”. Pimpi szépen ment hat lépést, maga előtt tolva egy széket. Pető azután elordította, hogy ő gyöngyöt szór a disznók elé, hogy őt nem érdemli meg ez a hon, és vegyem tudomásul, hogy Pimpi innen a saját lábán fog hazamenni. Hát most ott van, délelőtt és délután két órát járatják, egész nap nyúzzák és tornáztatják, asztalnál ülve kell étkezni. Az orvosnő szombaton azt mondta, hogy hamarosan egyedül fog járni. Pimpi meg van rémülve, és nem nagyon hisz az egészben. Én viszont hiszek.”
(Levelek Zugligetből, Kortárs Kiadó, 2003)