Autóban egy kis-nagy lánnyal

Rózsa Mihály
>Mész az autódban a lányoddal. Csak ketten vagytok. Kellenek az ilyen órák is nagyon. Valentin nap. A szerelmesek amerikai ünnepe. És a lányod arról csacsog, hogy mennyire imádja a szerelmét. És hogy miként tervezik együtt a közös életüket.
Mesél intimebb dolgokról is. És amikor ezt hallod, reménykedsz abban, hogy nem pirultál el. De nem tudod azt sem, hogy te mit érzel, amikor a te picike lányod, a szerelméről csacsog. Összebújások, csókok, egyebek is szóba kerülnek.
Az első érzés persze, hogy ökölben a kezed és azon tépelődsz, hogy honnan lehet vadászpuskát beszerezni, lemészárolni vele a hódítót, aki elrabolta tőled a lányod szívét. Oldalt nézel, hogy mondjál valami keményet, de akkor látod a lányod boldogságtól csillogó szemét és inkább lenyeled, ami ki akart jönni. És valahol hálát is érzel a hódító iránt, hogy boldoggá teszi a kicsi lányodat. Aki már rég nem olyan kicsi, mint amilyennek magad miatt látni szeretnéd. Lassan nő lesz. pár hónap és 18.
Mit lehet tenni a biológia és az élet ellen? Semmit. Elfogadod. Egyszerre tud nagyon fájni és lelket simogatni. Te így is az apja vagy. Csak most már picit máshogy. Boldog vagy, mert boldog. Imádod, rajongsz érte. Nem tehetsz mást. Így van ez rendjén. Szépen fájós dolog tud lenni.