Posted by Gábor György
Holik istván vicce:
Holik istván vicce:
Valamiért ez jutott eszembe Gyurcsány Ferenc évértékelőjéről.
Gyurcsány Ferenc bemegy a jósnőhöz.
– Mondja meg nekem, mikor ér véget a politikai pályafutásom?
A jósnő megnézi a kristálygömböt.
– Egy nemzeti ünnepen fog véget érni a karrierje.
– Jó-jó, de pontosan mikor? Melyik évben, melyik nemzeti ünnepen? – kérdezi izgatottan Gyurcsány.
– Azt nem tudom, de az a nap nemzeti ünnep lesz, az biztos.
Egyrészt nehéz lehet Hollik Istvánnak, nagyon-nagyon nehéz, midőn azt a megbízást kapja, hogy mondjon valami maróan szellemest bármiről vagy bárkiről, most épp Gyurcsányról. Nehéz feladat ez egy szellemtelen, nívótlan, humortalan ember számára, így aztán nem is tellett tőle másra, csak egy ócska, szakállas és in statu nascendi vacak viccre.
De a gazdának még nehezebb lehet. Ugyanis egy kontraszelektált világban olyanokat kell beszéltetni, megszólaltatni, akik normális esetben csak szelekcióval kerülhettek volna a helyükre, s nem kontraszelekcióval. A Rogánok, a Kósák, a Hollikok, a Németh Szilárdok vagy a Semjének (és folytathatnám a sort) remekül muzsikálnak, amíg pacalt kell főzni, helikopterről szarvasokat kilőni, vagy amíg saját zsebre kell (szabad, lehet, megengedett és elvárt) ügyeskedni, ám egyre nagyobb lesz a baj, amikor ezeknek a kontraszelektáltaknak kell majd kiállniuk a Nagy Kontraszelektátor mellett.
Mert ott már semmit sem ér a zsíros fakanál, a sörétes puska vagy a degeszre tömött zseb.
Mindenesetre Kornai János egykori klasszikus művét követően lassan elkészülhetne ennek a rendszernek a paradigmatikus leírása, amely az Orbán-rezsim fundamentumait örökíthetné meg, A szellem hiánya címmel. (Esetleg A szellem feketepiaca, avagy A szellem lengyel, orosz és kínai szabadpiaca.)