Posted by Fábián András
>Nincs még egy hónapja sem, hogy megemlékeztem Kovács István Megafon névre keresztelt trollképzőjéről (https://ujnepszabadsag.com/2021/01/17/49967/), amely alig több mint fél éve alakult. A négy napos „képzés” azóta már számtalan produktumot, végterméket bocsátott ki magából. A jól képzett hallgatók színes-szagos nyomai, csiganyálkái mára lényegében valamennyi olyan média felületén fellelhetőek, amelyek akárcsak halványan is Fidesz, Orbán és/vagy diktatúra ellenesek.
Mielőtt ezek elemzésére rátérnénk, szabadjon egy pár szót szólnom Kovács Istvánról és társairól. Kovács jogászi végzettségről rendelkezik papírral és az úgynevezett Alapjogokért Központ (AK) stratégiai igazgatóhelyettese. Az AK Igazgatója is jogi végzettségű. Szánthó Miklósnak hívják. A jogászok – lévén szó ugyebár alapjogokról – jól reprezentáltak ebben a szervezetben. Tanáraik, professzoraik fogadják elismerésemet.
Az avatatlan, egyszerű, jogi képzettséggel nem rendelkező szemlélő azt hihetné, hogy az alapjogok azok a jogok, amelyek minden embert egyaránt megilletnek. Az AK tehát – hihetnők – ennek megfelelően az ő jogaik kiteljesítéséért és biztosításáért, az emberi alapjogokat megerősítő garanciákért küzd.
Az Európai Unióról szóló szerződés 2. cikke pontosan rögzíti, hogy melyek is ezek: az emberi méltóság tiszteletben tartása (pl. a nemi identitáshoz való jog), a szabadság (pl. a sajtó- és szólásszabadság), a demokrácia, az egyenlőség (pl. a nemek közötti diszkrimináció megszüntetése), a jogállamiság és az emberi jogok, többek között a kisebbségekhez tartozó személyek jogainak tiszteletben tartása.
Ez persze így túlságosan egyszerűnek tűnik, ha azonban kibontjuk már sokkal összetettebb. Itt és most nem szeretnék jogászkodásba bonyolódni, ezért csupán egy két érdekességet említenék az Alapjogokért Központ mindennapjairól. Csak azért, hogy lássuk, mennyire is felel meg az AK a gyanútlan szemlélő által neki tulajdonítható feladatoknak. Mindjárt a bemutatkozásnál két jól ismert arc is mosolyog ránk a fényképekről Szánthó és Kovács urak mellett. A CÖFös Fricz Tamás és Horváth József nyugállományú vezérőrnagy úr is a csapat tagja. Utóbbi a rendszerváltásig a BM III/III-4-b. alosztály, a szektásnak minősített, egykori és aktív párttagok, trockisták, álbaloldaliak elhárítása terén buzgólkodott alhadnagyként. Pártelhárítónak nevezhetnénk, de a mai Fidesz vezérkar előéletét és összetételét tekintve, az álbaloldaliak és a megélhetési párttagok leleplezésében nem volt túl sikeres. A rendszerváltás után egy időre otthagyta a titkosszolgálatokat, hogy az első Fidesz-kormány idején Kövér László titokminiszter és államtitkára, majd későbbi utódja, Demeter Ervin szakértője legyen. Ez év elején meg arról hallhattunk, hogy a kormányközeli Magyar Idők című napilapban fogja írni az „Elhárító szemével” című rovatot. A másik rovat, a „Hírszerző szemével” Földi László terméke lesz. „Kiváló” párosítás! Ne tessék elfeledni: még mindig a trollokról szóló írásomat olvassák. Hogy mást ne mondjak, ma már ott találjuk az „oktatók” között Rákay Kétmillió Philip Kálmánt, a ferdítés és a hazug propaganda kiváló képviselőjét is.
Hogy mi köze ezeknek a jeles szakembereknek elmélkedésünk tárgyához? Ők azok, akik munícióval látják el a képzésben résztvevőket. Az oktatók egymást és ők a hallgatókat. A trollkodás ugyanis az állambiztonsági (jelesül éppen a belső elhárítási) tevékenység egyik fontos része volt, és ezek szerint az is maradt. Szaknyelven kompromittálásnak, lejáratásnak, bomlasztásnak hívják. A rendszerváltás előtt ez az ügynökhálózat feladata volt. A népszerű nevükön besúgók vagy ügynökök az állambiztonsági szervektől kapott instrukciók alapján a suttogó propaganda, a lejáratás, a kompromittálás eszközeivel rendkívül sokszínű és változatos módon érték el, hogy a rendszer számára kellemetlen ellenzékieket rossz színben tüntessék fel. Előbb feltérképezték az aktív magot, majd ezek között ellentéteket szítva leválasztották a vezetőket, míg végül, eredményes tevékenységüknek hála, felbomlottak a rendszerellenes csoportok. Semmi erőszak csak az eredményes felszámolás.
Nos ezt a gyakorlatot vették át Kovács István és társai. Láthatóan ezt adják tovább a négy napos kiképzés alatt a Fidesz-titkosszolgálat ügynökeinek. Módszereik azonban – és ez ma már jól látható – nem túl változatosak. A kormányellenes, vagy a kormány iránt csekély szimpátiát és toleranciát mutató orgánumok esetében azt a bevált metódus, hogy a korrupcióra, lopásokra, törvénysértésekre, Orbán személyi kultuszára stb. rámutató, vagy azt elemző cikkek, Facebook bejegyzések alatt rögtön bedobnak valami olyan hiperprimitív, provokatív szöveget, ami a szerzőt, Gyurcsányt, a hatpárti együttműködést, Sorost, Brüsszelt (egyéb szabadon választott ellenséget), vagy az ellenzék szabad véleménynyilvánítását ekézi. Erre aztán a lap törzsgárdájának amúgy jószándékú olvasói felháborodnak és elkezdik ostorozni a – természetesen – nem létező személyazonossággal rendelkező illetőt. Ahelyett tehát, hogy értelemes, a tartalomra koncentráló, előre mutató vita alakulhatna ki, attól kezdve mindenki arra koncentrál, hogy mondjuk Krém Gyula „egy sötét barom” „hüje” jobb esetben: „minek szólsz hozzá, ha nem is érted miről van szó?”. Ugye ismerős?
Amikor a hozzászólások, vagy nevezzük inkább ócsárlásnak, lendülete lankadni látszik, máris jön egy újabb arctalan troll, aki ráerősít a provokációra. Maga az egyébként fontos, feltáró vagy leleplező erejű cikk pedig már senkit nem érdekel. Értelmes ember belátja, hogy ebbe a „hozzászólás”-folyamba már a világon semmi értelme bekapcsolódni, a cikk pedig – legyen az akármilyen érdekes és fontos – szépen leketyeg és érdektelenné válik.
Másik módszer a szándékos magyartalansággal „mekirót salyát vélemén” (lefordítom: megírott saját vélemény). A csupa nagybetűs, helyesírási hibáktól és kihagyott betűktől hemzsegő „komment”. Ezekre sok „nyelvnáci”, magyartanár, vagy csak tisztességes jó magyar ember, aki óvja gyönyörű nyelvünket, azonnal ugrik. Még akkor is, ha nyilvánvaló, hogy itt a Török Szultán frissen felkent klónjai trenírozzák viccesre az agyukat. A különbség csupán annyi, hogy míg a Törökből spontán dőlt a hülyeség, a klónok kidolgozott operatív terv szerint ténykednek. Ahogyan az ügynökiskolában kitanították őket. A józan ész azonban itt már nem dominál. Röpködnek a jó tanácsok, a helyesírási tanácsadó szótárakat ajánlgatnak, a „ne magyarkodjon, aki még írni sem tud”. A végeredményt már ismerjük.
Don’t feed the troll! – mondja az angol. Ne etesd a trollt! Abban a pillanatban, ahogy valaki a fentebb említett „kommentelőkkel” érdemben elkezd vitatkozni, abban a pillanatban, amikor komolyan veszi ezeket, és reagál rájuk – etetni kezdi a trollt. A Megafon Központ és annak felkent oktatója, Kovács István, a „jogász”, sőt! – „alapjogász” pedig újabb állami támogatást és szívélyes vállveregetést könyvelhet el magának: újabb tőrdöfést sikerült bevinnie. A trollképzés célja, szintén Kovács István megfogalmazásában, ugyanis világos: „Unom már a ballib gőzhengert, itt az ideje, hogy megállítsuk!”. És teszik, mert tehetik: Népszabadság, Színház és Filmművészeti Egyetem, Klubrádió és így tovább.
Folytathatnánk még tovább is a sort. A látszólag primitív módszer számtalan megjelenési formáját. A cél ismert, a módszer lényegében mindenütt azonos. Lejáratni mindazokat a még többé-kevésbé független és szabad orgánumokat, amelyek a valóságot akarják a közvélemény tudomására hozni. Az említett troll-kommenteknek egyébként pontosan annyi közük van az önálló véleményhez, a szabad véleménynyilvánításhoz, mint az Alapjogokért Központnak az alapjogokhoz. Mint Kovács Zoltán jogállamiságának a jogállamhoz. Mint a Klubrádió betiltására az ítélet indoklása nélkül áldását adó bíróságnak a jog- és igazságszolgáltatáshoz.