Jeles, Ascher és a nagy, fehér madár

Posted by
Kovács Csaba
>Éjjeli olvasmány Vekerdy Tamás beszélgetős-könyv:
“Idézem a Párizsban díjat nyert Nó-színész nyilatkozatát,akit kérdeznek,mi a legfontosabb további munkájában: Tovább tökéletesíteni a két mozgás közötti mozdulatlanság állapotát.
A Zeami-féle titkos tanítások szerint, amikor a színész nem játszik,nem mozog és nem beszél, amikor a néző azt hiszi, hogy nem is történik semmi, akkor suhan át a belső kép a színész szívéből, mint kiterjesztett szárnyú, nagy fehér madár a néző szívébe. Ha ez megvalósul,a néző le van nyűgözve, de nem tudja,miért.
De itt még megemlíthetném Jeles András produkcióit,vagy Ascheréit. Mind a kettőben külső és belső kidolgozottság vagy megmunkáltság van jelen. (Olyan munka,amely a minden nyelven kimondva is kimondhatatlanul maradó elemekre is bőven kiterjed-sőt azokban gyökeredzik.) Számomra legjobb munkáikban,sőt kudarcaikban is ezen a területen mozognak, mozogtak, Jeles és Ascher, mint az én felfogásomhoz kiváltképpen közelálló példák-és nagyszerű színészeik.”
Pár oldallal később:
“Ugyanakkor ennek az ellenkezője is igaz ,(előtte arról ír,hogy egy jó darabot hogy tesz tönkre a rendező) hogy ugyanis a rendező “hozza létre”a darabot, tudatos – és persze nem csak tudatos – elszánt munkával és nem a darabnak adja át magát és társulatát.(Ilyesmire a gyengébb darabok alkalmasabbak)
Jeles András például fogott egy szerintem rossz,gyenge Mrozek darabot,kitágítja teljesen Adyval, Bibliával, újságcikkekkel, címet ad neki, A mosoly birodalma és megcsinálja az egész Kádár rendszert,az egész XX.századot, de nem úgy,hogy ez egy politikai pamflet. Nem tudom, miért olyan jó, opera lesz belőle, és remek, egyszerűen létrejön a ma már hitetlenkedéssel fogadott katarzis, megismerésélmény, amit magam sem tudok jól megfogalmazni magamnak, de átélek valamit, amitől énhatáraim tágulnak.
Címkép: Dehira