Hozzászólás a Médianaplóhoz

Posted by
“Teljes mértékben egyetértek veled. Egyszer majd érdemes lesz az egész folyamatot elemezni, vagyis, hogy hogyan is történhetett meg, hogy az egykor a világ technikai értelemben is az élvonalába tartozó magyar elektromos/elektronikus média (lásd: Telefonhírmondó vagy az I. világháború utáni, a nagy birodalmakkal – USA, Németország, Szovjetunió, Egyesült Királyság – csaknem együtt induló műsorszóró rádiózás) az 1989-es rendszerváltás után ennyire ostoba, haladásellenes, koncepciótlan lett.
Mennyire függ ez össze azzal, hogy a műszaki értelmiséget a Kádár rendszerben nem sorolták az alkotók közé; hogy a rendszerváltást követően döntési pozíciókba főként közgazdászok és bölcsészek – “válóperes ügyvédek” kerültek; hogy teljesen megszűnt a hazai professzionális médiatechnikai, távközlési és stúdiótechnikai ipar; hogy a rendszerváltás után elsőként ezen területek szakemberei hagyták el az országot; s persze az is, hogy a jogalkotás a pillanatnyi érdek- és erőviszonyok mentén zajlott.
Jellemző, hogy 1994-95-ben, az első médiatörvény szakértői tárgyalása során már többen mondtuk, hogy rádiózás és nemsokára tévézés is lesz a neten, de vagy nem akarta érteni a többség, vagy nem is értette. Az MSZP-t minden nap más képviselte, az SZDSZ-nek csak az volt a fontos, hogy a törvény címében szerepeljen a “szabad” szó, a Magyar Rádió képviselője meg csak azt nézte, hogy a közszolgálati rádióval mi lesz, a rendszer egésze nem érdekelte. A Fideszt Deutsch (ha jól emlékszem, akkor már vagy még Für) Tamás képviselte, és folyamatosan baromságokat mondott.
Aztán pl. az első Fidesz-kormány idején a Fidesz kitalált egy új törvénytervezetet, aminek ellenzéki szakértői vitájára Lendvai Ildikó engem is meghívott. Lendvai valamit kérdezett, hogy mi a véleményünk a tervezetnek egyik részéről. Kérdeztem tőle, hogy ez hol van a tervezetben, mert szerintem nincs benne. Azt válaszolta, hogy hát a Farkasházy mondta neki. Ja, az más. És haza mentünk.”
Zöldi László megjegyzése:
“Azt hiszem, a Fidesz és az MSZP magatartásában annyi ráció volt, hogy az ún. kisemberekhez akartak elérni, és abból indultak ki, hogy ehhez elég az analóg térben elterpeszkedni. Ezt nem vonom kétség, csak éppen azóta húsz év telt el, és a technikai körülmények megváltoztak. Az ebből adódó következtetést azonban a döntéshozók közül senki sem vonta le.””