A legendás Wichmann és  legendás kocsmája

Posted by

birkanyiro>
A 2020. február 12-én elhunyt Wichmann Tamás kenus eredményeit, 37 magyar bajnoki címét, 9 világbajnoki aranyát, valamint az olimpiai győzelmet meghiúsító sorozatos pechek történetét  valószínűleg sokkal többen ismerik, mint azt a tényt, hogy már sportolóként kiváló szakács volt. Fiatalon kitanulta a mesterséget, 1966-ban elnyerte a Szakma Ifjú Mestere címet, az edzések mellett rendszeresen besegített első feleségének, hol egy sörbárban, hol egy presszóban. Ezen kívül hosszú éveken át dolgozott a Keleti pályaudvarral szemben álló Szabadság Szállóban (ma Danubius Hotel Hungária néven fut). valamint a Citadella étteremben, és rövidebb ideig külföldön is.
Ennek fényében nem volt meglepő, hogy aktív sportpályafutása vége felé, amikor el kellett döntenie, hogy – mint nyilatkozta – „nagy szerelmemet, a kenuzást, vagy a megélhetést választom”, az akkor már többgyerekes családapa (végül hatnál állt meg) a vendéglátásra tett, mivel „egy május elseje több pénzt hozott, mint a havi sportfizetésem vagy egy világbajnoki arany”. Bár ezzel párhuzamosan mindvégig vágyott rá, hogy legalább edzőként összejöjjön az olimpiai arany, egy-két rövidebb próbálkozásnál soha nem jutott tovább. A vendéglátást viszont soha nem érezte kényszerpályának: „A magam esetében inkább az élet értelmeiről beszélnék (…) ez lehetett egy nő, lehetett egy munka, sport vagy egy tanulmány, esetleg fizikai vagy egyéb eszközök. Én valahogy Steinbeck könyvei alapján élek, mert az ő gondolatait tisztelem. Steinbeck azt mondta, hogy a képességeink határáig próbáljunk meg eljutni” – hangzik az kölcsönvett mottója 1991-ben.
Vendéglátós határainak kitapogatásához hazai pályán, erzsébetvárosi lakosként a Kazinczy utca 55 szám alatt fogott hozzá. „1984-ben elkezdtem építeni a saját kis vendéglőmet. Szó szerint, mert az ácsmunkáktól kezdve a lakatosmelóig, mindenben benne voltam magam is derékig. A pénzem egyébként sem futotta volna arra, hogy építtessem” – nyilatkozta 1988-ban a Magyar Ifjúságnak. Amit tudott, tényleg maga csinált, a bútorokat például az éppen felújításon áteső Budapest Sportcsarnok leselejtezett pallóiból rakta össze. Hasonlóan kreatív módokon igyekezett előteremteni a fedezetet a munkálatokra. Alapból csak büfézett a Bujtor István féle Ötvös Csöpi filmek forgatásán, ám az Elvarázsolt Dollárba Popej nevű rosszfiúként beugrott egy-két pofonra, illetve a vele járó gázsira.

 Cégérre már így sem futotta az 1987-es nyitáskor, így hiába volt több név is a kalapban (a kenusok fiktív védőszentje, Szent Jupát vagy éppen a Luca széke), egyik sem került ki az ajtó fölé. Nem is lett rá már aztán szükség, mert közben „Wichmann kocsmájaként” hamar bevonult a hely a köztudatba. „A 80-as években nem ez volt a legbiztonságosabb környék. Az akkor Majakovszkijnak hívott Király utcában cseréltek gazdát a lopott és csempészett áruk. Volt egyfajta misztérium abban, amit a környék tudott, és egyedül én voltam éjszaka is nyitva. Mindenki bejött, a képzőművész, a színészek, a munkás, a nehézfiúk, a nepper, délutánonként írók és az ELTE több teljes évfolyama” – fejtegette a gyorsan jött népszerűség okát az ex-kenus a Forbesnak 2014-ben, amikor az újság beválasztotta egységét a Bulinegyed kedvencei közé. „Amikor 1987-ben megnyitottam a kocsmát, egyre több rockzenész ugrott be egy italra. Itt volt a szomszédban az Ifjúsági Rendező Iroda, ahol a dolgaikat intézték” – mesél egy másik interjúban egy másik vendégkörről.

Kép: Nemzeti Sport / arcanum.hu

„Körülülünk egy asztalt Wichmann Tamás kocsmájában, emelet, külön rész, abrosz, a Wichmann hoz pezsgőt, vörösbort, szendvics, tiszta Európa, mondja Földényi. Csönd. Egy farkaskutya hever az asztal alatt, meg se mozdul. “Kukorelly Endre (József Attila-díjas író, költő, kritikus): 8829 karakter (részlet), Népszava 2008

Szakácstudományát viszont eredeti elképzelései ellenére nem igazán tudta megcsillogtatni, a kifinomult fogások helyett inkább sörkocsolyára volt igény a közönség részéről. Igaz, Wichmannak azért ezt a műfajt is sikerült kimaxolnia ugyancsak legendássá váló bécsis zsemléjével. „Egy dolog, ami biztos: egyetlen olyan szendvics sem készülhet minálunk, amibe a rántott hús mellett ne tettük volna bele a szívünket és a lelkünket is. Talán ettől válik különlegessé ennek a szendvicsnek az íze” – árulta el a „titkos” receptet 2018-ban, a bezárás évében a Magyar Fórumnak. És még egy adalék: általában a „főnök” sütötte hozzá a húst. (Ő maga amúgy 1994-ben áttért a vegetáriánus kosztra, így próbálva kicsit ellensúlyozni a láncdohányosságát.)

A teljes írás itt tekinthető meg.

Gasztroregesz blog