Posted by Beszélgetés Gera Zoltánnal a Reaktor podcastban
Úgy hiszem, sikeres pályafutásodat jól ismerik a hazai futballszurkolók: hol érezted magad a legjobban: hazai klubban, külföldi csapatban vagy a magyar válogatottban?
Mindenhol remekül éreztem magam. Persze, voltak olyan időszakok, amikor kifejezetten jó volt, és bár akadtak néhol nehézségek is, de összességében nem volt olyan csapat, amelyre így visszatekintve, nem szerettem játszani. Az adott pillanatban mindig örültem, hogy új helyre kerültem és megadatott az a lehetőség, hogy mindig én választhattam. Utólag sem bántam meg egyik döntésemet sem, úgyhogy e tekintetben szerencsésen alakult a pályafutásom.
Éreztél a különbséget az angol és magyar szurkolók között?
Nyilván, az egy teljesen más kultúra. Magyarországon kicsit türelmetlenebbek a szurkolók, meg kritikusabbak. Angliában sokkal barátiasabb hangulatot éreztem. Ugyanakkor a magyar futballszurkolói kultúra is sokat változott, nagyot fejlődött és kifejezetten jó irányba. A magyar szurkolótábor tényleg szereti a futballt.
Az is gyakran előfordul, hogy egy játékost a pályafutása elején még nem tartanak akkora tehetségnek, aztán később, idősebb korára befut. Példaként hozható fel Sigér Dávid esete, akit 27 évesen igazolt le a Fradi, míg korábban csak olyan csapatoknál játszhatott, mint a Létavértes vagy a Balmazújváros. Azóta viszont a BL-ben is vezéregyénisége volt a csapatnak. Ennek milyen racionálisan megmagyarázható okai lehetnek?
Ez egy gyönyörű történet. Korábban nem tekintették Dávidot olyan játékosnak, aki akár az NB1-ben is tudna játszani. Ennek az is lehet az oka, hogy a korábbi időszakban nem volt annyira jó, nem voltak olyan képességei, amivel magasabb szinten is megállta volna a helyét. De azt mindenki láthatja, hogy a hozzáállása, a mentalitása egyedülálló, éppen ezért nem adta fel, nem mondta azt, hogy „nem kellek senkinek, ezért abbahagyom a labdarúgást”. Ő szerette, szereti a futballt és mindent annak rendelt alá, hogy játékos legyen. Előfordul, hogy valakiből 17 éves korára lesz befutott játékos, míg mások később érnek be, így később is fedezik fel. A lényeg az, hogy látjuk, a kitartásnak megvan az eredménye.
Emlékezetes jelenet volt, amikor az egyik sajtótájékoztatón Roy Hodgson már befejezte a nyilatkozatát, de az M4 Sport „Gera Zolis kérdésére” azt mondta, hogy erre még válaszol. Szemmel láthatóan jó viszonyt ápoltatok, tartjátok még most is a kapcsolatot?
Igen, voltam kint nála látogatóban még a vírus előtt. Sajnálom, hogy nem tudok menni gyakrabban, hiszen egy nagyon jó emberről és szakemberről van szó. Kiváló volt a kapcsolatunk, kölcsönösen tiszteltük egymást, és szerintem ez a jelenet ezt jól tükrözte. Igazi angol úriemberről beszélünk, aki mindig tudta, mit kell mondania, és bár már nem olyan fiatal, de még mindig nagyon vág az esze. Mondtam is neki, hogy szeretnék ennyi idős koromban ilyen jól kinézni, mint ő.
A teljes interjú itt: Reaktor