Holtomiglan holtodiglan

Posted by

Lakner Zoltán

>Zajlik a Házasság Hete, amelynek fővédnöke a köztársasági elnök felesége. Ez azért is jó, mert ilyenkor az ember értesül arról, hogy van az országnak elnöke. Hercegh Anita, egykori bíró, 2013 óta fővédnöke ennek az eseménysorozatnak, ami szerintem tiszteletreméltó közéleti szerepvállalás, még akkor is, ha szemmel láthatóan eltérő a világnézetünk.
Ezt csak azért írtam ide az elejére, mert tényleg nem egy ilyen első kézből felháborodó típus vagyok, ám azért az alábbi gondolatsort mégis erősen nehezményezem a köztársasági elnök feleségétől:

»Számomra az élettársi kapcsolat magában hordozza a bizonytalanságot, az időszakosságot, a „nem biztos, hogy sikerül, de próbáljuk meg” hozzáállást. Ha viszont egy pár úgy dönt, hogy házasságot köt, akkor abban benne van az „egy életen át” és „a csak téged” ígérete.«

Nekem semmilyen problémám nincs azzal, hogy egy házasságban élő ember a házasságot tartja a legjobb együttélési formának, s erről szívesen beszél, ünnepli, másoknak is ajánlja, feltárva minden nehézségét és örömét.

Azzal már van bajom, hogy a házasságot – a polgári házasságról beszélünk! – bizonyos csoportok előtt nem nyitják meg, így aztán ők ki sem próbálhatják ezt a formát.

Azzal még nagyobb gondom van, hogy az eltérő együttélési formákat sorrendbe állítja, minthogyha elnökné-fővédnök asszony belelátna abba, hogy milyen erős szeretet és elkötelezettség tartja össze az egyes – férfi-nő vagy azonos neműek közötti – párkapcsolatokat.

Mondom mindezt egy huszadik évében járó, negyedik éve bejegyzett, de Magyarországon jogilag nem házasságosítható kapcsolat egyik feleként.

Klassz lenne fogalmilag tisztázni, hogy ezzel mi a „próbáljuk meg” kategóriából átléptünk-e már az „egy életen át” fokozatba, vagy ebből eleve ki vagyunk zárva? Az ezzel kapcsolatos értesítést a Sándor-palotából előre is köszönöm.

Tényleg semmilyen kifogásom nincs az ellen, sőt, ha arról beszél valaki, hogy számára ez és ez a kapcsolati forma a legnagyszerűbb, ez vált be, ebben találta meg a boldogságot, ez illeszkedik a világnézetébe, másoknak is ajánlja, a következőket tanácsolja vele kapcsolatban, ésatöbbi. Mondja, hirdesse. De hogy az emberek eltérő jogi alapokon álló szeretetközösségéből egy ilyen fals méricskélést gyártsunk, az bántó, degradáló. Nem a közös gondolkodást, nem egymás megismerését szolgálja, hanem rossz érzést kelt, valamint azt a gyanút, hogy egyre határozottabban próbálja az állam meghatározni, mit tart helyénvaló együttélési formának.

Amit pedig nagyon sürgősen abba kellene hagynia.

A Házasság Hete deklaráltan világnézeti elkötelezettségű kezdeményezés, amennyiben — más szempontok mellett – „bibliai és erkölcsi érvekkel támasztja alá a házasság örökkévaló értékét”. Ez rendben van, még ha azt is gondolom, hogy biztosan izgalmas lenne kölcsönösen megismerni más nézőpontokat.

Azt sem vonom kétségbe, hogy Herczegh Anitának van és nagyon is lehet megélt, hittel vallott világnézeti elkötelezettsége.

Csakhogy az államfőnek és az államfő feleségeként megszólaló közéleti szereplőnek kötelezettsége van azon állampolgárok felé is, akik nem vele értenek egyet, vagy különböznek tőle. Például, történetesen, nem házasságban élnek, hanem élettársak, netalán egyedülállók.

Falra hányom a borsót, tudom, de nem kell senkinek szó nélkül hagynia, amikor leértékelik. Hát, én meg ezt ajánlom mindenkinek. 

 

Ceglédi Zoltán

Lefordítom Lakner Zoli szokás szerint az indokoltnál talán udvariasabb szavait:

1. Áder János felesége leszólja az embereket, hogy miért nem akarnak házasodni, miért csak élettársak egyesek, nyilván akkor nem is gondolják komolyan, nincs benne az „egy életen át” és „a csak téged” ígérete”.

2. Áder János pártjának kormánya ugyanakkor nem engedi meg Lakner Zolinak, és senki másnak sem, aki azonos nemű embert szeret (Zoli már épp húsz éve), hogy élettársi kapcsolat helyett házastársak legyenek egy életen át és csak egymással.

3. És azt már én teszem hozzá, hogy gratulálok Rogán Antal legújabb „egy életen át” és „a csak téged” frigyéhez, illetve érdeklődnék, hogy Szájer József és Handó Tünde házasok-e még.

Foglalkozzanak végre magukkal.


A két írást az Olvass bele, a Kultúrakirakat idézi. Bedő J. István szerkesztő