Aktuális klasszikus

Ritkán ajánlunk olvasóink figyelmébe aránylag régen megjelent köteteket, ám Daniel Kahneman, a közgazdasági Nobel-díjas pszichológus tényirodalmi bestsellerével kivételt teszünk. A kötet, bár 2012-ben jelent meg angolul és magyarul is, egyfelől makacsul tartja a helyét az eladási listák élmezőnyében, másrészt nem is lehetne aktuálisabb. Egy másik helyen sommásan annyit írtam róla: mindenkinek érdemes lenne elolvasnia, aki nem érti, hogyan lett körülötte hirtelen a világ nagy része maszktálib (copyright Ceglédi Zoltán) autokrácia-hívő, illetve hogy mitől találtuk magunkat néhány hónappal ezelőtt hirtelen egy anti-utópiában.

Kahneman évtizedeken keresztül kutatta az emberi döntéshozatal mozgatórugóit kollégájával, Amos Tverskyvel, és csak Tversky idő előtti halála miatt nem részesültek mindketten a Nobel-díjban 2002-ben. A döntést akkoriban a közvélemény és a közgazdász szakma igen merésznek tartotta, mivel számos vélemény szerint olyan outsidert díjaztak, aki felforgatta, megkérdőjelezte a klasszikus közgazdaságtan alapvető elméleteinek egy részét (a racionális döntések dominanciáját), sőt olyanokat is, amiket korábban akár Nobel-díjakkal jutalmaztak.

A Gyors és lassú gondolkodás olvasmányosan, sokszor szórakoztatóan, de szigorú tudományos alapossággal vesézi ki az emberi döntéshozatal mozgatórugóit, és számol le kíméletlenül a szakértelmet körül lengő mítoszok nagy részével éppúgy, mint a fontos döntések megalapozottságába vetett hittel. Rávilágít a szakértők vakságára, továbbá a tömeg manipulálásának hatásaira.

Mitől is annyira aktuális most Kahneman könyve? Nézzünk néhány példát. Ha nem is feltétlenül ad receptet arra, hogy az ember hogyan változtasson a körülötte történő eseményeken, de mindenképpen sokat segít. Mondjuk abban, hogy forduljunk megértőbben korábban racionális gondolkodónak tűnő barátaink felé, ne töröljük őket a Facebook-ismerőseink közül. Abban is, hogy megértsük, hogyan alakultak a nyitott európai demokráciák bezárkózott autokráciákká. Még azt is jobban értjük, mitől más most sok szakértő markáns véleménye, mint volt éveken, évtizedeken keresztül. És nem azért, mert megvásárolta őket egy lobbi. A Gyors és lassú gondolkodás alaptézise valahogy úgy fogalmazható meg, hogy az ősi, zsigeri, ösztönös döntések a tudatosaknál gyorsabban és könnyedébben születnek, ráadásul sokszor abban a hitben vagyunk, hogy racionális döntést hoztunk, holott az ösztön leterelt bennünket a helyes útról.

Kahneman és Tversky kutatásainak középpontjában az áll, hogy az emberek – legyenek egyszerű polgárok, vállalati vezetők vagy politikusok – mennyire képesek felmérni az esélyeket, veszélyeket, és milyen befolyásoló tényezők torzítják a döntéseiket. Nézzük először a demokráciából autokráciába való átmenetet, mert ez a legegyszerűbb. Ha meggyőzöd az embereket, hogy veszélyben forog az életük, kapát-kaszát eldobva rohannak egy kis diktatúráért. Nincs is más feladat, mint felnagyítani egy adott veszélyt, kiemelni a saját kontextusából, majd sokszor az emberek arcába tolni – ahogy ma a hazai (és nem csak hazai) média nagy része teszi.

A szerző nyomatékosan felhívja a figyelmet arra, hogy a statisztika milyen egyszerű manipulációs eszköz. Pánikba esnénk, ha a hírek egy olyan betegségről tudósítanak, aminek a túlélési esélye 99,95%? Ugye, hogy egyáltalán nem. Ha viszont arról szólnak, hogy hányan tartoznak a peches 0,05%-ba, őket még nevesítik és drámai módon be is mutatják, már más színben látjuk.

Hasonló példák garmadáját sorakoztatja elénk Kahneman és mutatja meg azt, hogyan kezdjük el sokkal veszélyesebbnek látni azokat a kis valószínűségű eseményeket, amelyeket a média kellő gyakorisággal és harsánysággal tálal. Mivel az életveszély kiélezett helyzet, igen kevesen maradnak, akik képesek tovább látni az orruknál, vagyis a szemük elé halmozott, egyoldalú tényeknél. Gondoljunk vissza arra, hogy 2017 januárjában Magyarországon egyetlen hónap alatt ötezernél több áldozata volt az influenzának? Már nem is emlékszünk rá, de arra igen, hogy a halálozások nem forgatták fel gyökerestül az életünket.

A kötet igen határozottan igyekszik a tudatosság irányába terelni a döntéshozókat, legyen szó egy új ruha vagy akár lakás vásárlásáról – vagyis egyéni döntésről –, avagy olyan intézkedésekről, amelyek tömegek életét befolyásolják. Ha némi objektivitással tekintünk a különböző országok vezetői által 2020 tavasza óta hozott döntésekre, akkor nagyjából azt látjuk, hogy minden olyan hibát elkövettek, amitől Kahneman óvja olvasóit. Igaz, ő a gazdasági döntéshozókat és a mindennapi embereket célozta meg művével, de talán nem alaptalan elvárás, hogy a politikusok is – legalább részben – figyelembe vegyék ezeket a tanácsokat.

Mire gondolok? Számos komplex hatású döntést hoztak, láthatóan csupán egyetlen szakértői csoport véleménye alapján – ha egyáltalán támaszkodtak szakértőkre. A „tudomány”, mint hivatkozási alap úgy vált indokká, hogy a kiemelt helyzetbe hozott személyeket – nevezzük úgy: kinevezett szakértőket – nem szembesítették sem korábbi tapasztalati számokkal, adatokkal, sem az ő saját korábbi véleményükkel. Mindennapos tapasztalat, hogy a tudományterület elismert szakértőit viszont elhallgattatták vagy véleményüket agyonhallgatták. (Covid-19: Egy orvosi vagy biológusi diploma például megmondóemberré tehetett valakit, míg az epidemiológia, virológia legelismertebb, a legrangosabb díjakkal elismert nemzetközi szaktekintélyeinek véleményét se figyelembe nem vették, se nem népszerűsítették.) Olyan ország is volt, ahol még ezt a csekély szakértői alapot is teljesen félretolták, és a közvélemény nyomásának engedve döntöttek (Brexit). Annak a közvéleménynek a nyomására, amelyet hónapokon keresztül egyoldalú információkkal traktált a sajtó.

Hozzá kell még fűznöm, hogy a könyvet angolul olvastam. Eredeti nyelven kifejezetten szórakoztató, bár én – közgazdászi és szociálpszichológiai ismeretekkel felvértezve –talán másoknál otthonosabban fogadtam be a gazdaságpszichológiai szöveget.

Nem szaporítom tovább a szót. Azt gondolom, érdemes most elolvasnia ezt a könyvet mindenkinek, aki kicsit is kényelmetlenül érzi magát, mert úgy látja, nem kapott meg minden információt ahhoz, hogy saját véleményt alakítson ki, és nem akarja követni a tömeget. De hasznos olvasmány azoknak is, akik – hozzám hasonlóan – keresik a kapaszkodókat, hogy a hisztéria elmúltával ismét tudjanak beszélgetni évtizedes barátaikkal. És talán nem lapozzák majd át azokat a ritkásan megjelenő információkat, amelyek nem megerősítik a megbékélést a jelenlegi helyzettel, hanem ismét sok-sok kérdést vetnek fel, ahogy tették ezt talán egész életükben – egészen 2020 tavaszáig.

Daniel Kahneman

Daniel Kahneman: Gyors és lassú gondolkodás
HVG Könyvek, Budapest, 2012
Fordította: Bányász Réka, Garai Attila
604 oldal, teljes bolti ár 4900 Ft,
kedvezményes webshop ár a kiadónál 4165 Ft,
e-könyv változat 3430 Ft
ISBN 978 963 304 0980 (papír),
ISBN 978 963 304 7606 (e-könyv)

* * * * * *

A könyv kiadói fülszövege

Vajon mi vezérel bennünket: a gyors (intuitív) vagy a lassú (racionális) gondolkodás?
Az elfogadott tudományos nézet szerint az ember természettől fogva racionálisan gondolkodik, érzelmei és intuíciói pedig csak megzavarják. Ez a mainstream közgazdaságtan alfája és ómegája, a racionális döntéshozatal és ítéletalkotás. Mindannyian igyekszünk ennek megfelelni, azt hisszük, többnyire logikusan gondolkodunk, és ha kudarcot vallunk, másokban vagy magunkban keressük a hibát.
Daniel Kahneman feje tetejére állította a racionalitásba vetett hitünket. Néhai kollégájával és barátjával, Amos Tverskyvel három évtizeden keresztül folytatott pszichológiai kísérleteikből azt a következtetést vonták le, hogy elménk nem mindig olyan racionális, mint feltételezzük. Intuícióink, érzelmeink, benyomásaink – hibáival, torzításaival és zsenialitásával együtt – lényeges szerepet kapnak elemző logikánkban. Gyors és lassú gondolkodásunk kölcsönösen hat egymásra, és ha kitüntetett szerepet tulajdonítunk a racionalitásnak, önmagunkat csapjuk be. Ahogy Kahneman fogalmaz: „Rendszerint túlbecsüljük a világ működésével kapcsolatos tudásunkat, és alábecsüljük a véletlen és a szerencse szerepét.”
Gondolatai nagy hatással voltak számos tudományterületre, beleértve a pszichológiát, a közgazdaságtant, az orvostudományt, a pénzügyi viselkedéstant és a politológiát, de csak most először adja közre összefoglalóan egész életművét.