Barbárok

Posted by

Horváth András
>Újra és újra megtörténik: becsületes, tisztességes, törvénytisztelő civilek otthonába törnek be Pintér pribékjei. Pisztollyal az oldalukon, hogy a megcélzottak érezzék a hatalom törődését. Sajnos pontosan tudom, hogy mit érezhet most Szász János és a családtagjai. S, hogy ennek a szomorú reggelnek a történései örökre bevésődnek az emlékezetükbe. Tudom, mert 7 éve egy decemberi reggelen a mi családunk is ugyanígy járt. Pedig a hatalomnak legfeljebb csak velem lehetett elszámolnivalója, hiszen a feleség, a gyerek semmiről nem tehetett, semmiről nem tudott, semmiben nem vett részt. Ahogyan nyilvánvalóan Szász Jánoséknál sem.

Aljas munka ez egy olyan hatalomtól, amelyik úton-útfélen a család fontosságát hirdeti, s állandóan a családvédelmi intézkedéseit propagálja. Ilyenkor persze mindez nem számít. Azok a figurák, akik egy ilyen akciót elrendelnek egy művész, egy békés család ellen, nagyon távol állnak az európai gondolkodástól, módszereik leginkább a keleti despotákéra hajaznak, akikkel egyébként oly jó kapcsolatokat ápolnak. S akiket még azon az áron is megvédenek, ha azzal uniós társaik álláspontjával is szembemennek (Navalnij-ügy).
Pedig házkutatás, gyerekek számítógépének a lefoglalása, az otthon szentségének a megtörése helyett, létezik egy jóval humánusabb megoldás is: kérni kell. Ilyenkor azonban egészen más szempontok vezérlik őket: példát kell statuálni (így jár az…), bosszút kell állni. Hogy miért? Mert véletlenül, vagy szándékosan – tök mindegy – a sarkukra léptek. Mármint a hatalom sarkára.
“Személyes adattal való visszaélés” – ugyanezt a hamis vádat fogalmazták meg ellenem is, mert valamit oda kellett írni arra a papírra, hogy a törvényesség látszatát megteremtsék. Aztán ez a vád is porba hullott, meg az is, amit utána kreáltak. Ahogyan Szász János ügyvédje állítja: feltehetően itt is egy megalapozatlan feljelentés állhat a házkutatás hátterében. De évekig vegzálni lehet vele egy tisztességes embert és a családját, csak azért, mert valahol, valamikor kiállt valami mellett, mert valamiben hangoztatni merte a véleményét. Holott: “A VÉLEMÉNYNYILVÁNÍTÁS SZABADSÁGA és a gyülekezési jog gyakorlása NEM JÁRHAT MÁSOK MAGÁN- ÉS CSALÁDI ÉLETÉNEK, VALAMINT OTTHONÁNAK SÉRELMÉVEL.” (Ezt az Alaptörvényükből idéztem.) Jogállam, Varga asszonyság? Ugyan már! Európai kereszténység? Nem, inkább barbárság.
.
Remélem, hogy ennek a hatalmi tébolynak meg vannak számlálva a napjai, s a méltó visszavágás az lenne, ha minderről Szász János (is) rendezhetne egy-két filmet a közeli jövőben. Addig meg valahogy kitartunk és ne feledjétek: veletek vagyunk.
Címkép: Szász János rendez