Kialudt a fény

Deák Bárdos Ági
>A kisujjad nyújtod, másnap házkutatást rendelnek el! Na erre énekelte az akkor még nem udvarizenész, hogy nem kell. Tűnjenek el, belerúgtak a SzFE mozgalomba is a hajdani nagy utcai harcosok. Alkalmatlanok a demokráciára. Képtelenek. Ne ámítsuk magunkat, nem akarok károgni, de rossz idők jőnek, ha ti_forradalmatokozunk. Az SzFE forradalma azt hittem, az én forradalmam is. Tudtam, szerettem, hittem benne – és hiszek benne ma is, mert egy kis időre régóta először láttam a fényt. Felvillanyozódtam, csak ezt az öreges hangot kellett volna időben meghallani. Hogy nem akarják, hogy politikailag beskatujázzák őket. Pedig tökjól tök sokan tudtuk volna támogatni őket, ha a mozgalmuk legalàbb olyan merész, mint 68-ban volt a diákság, vagy akár 56-ban. Vagy abban az ellenzékben, a nyolcvanas években, amikor úgy verték az ellenzéket, mint a képen Orbánt.
Na mindegy, az SzFE fényt hozott. És megvilágosodott harmadnapra, hogy van remény. Elkezdődött az elválik a szar a májtól, ahogy nagyanyám mondta, mèg pontosabba máshol, most Bergmanra, nem a Bibliára célzok, tükör által homályosan szakmában, operatőrök, színészek, sziniigazgatók, egyetemek hallatták bátran a hangjukat – és a demokráciáért utcára menők végre kihúzhatták magukat. Ezt kösz az SzFE tanárainak, diákjainak, támogatóiknak, bárkik is legyenek. Volt egy pillanatig remény.
De, sajna az Orbán adminisztráció kiszagolta, hogy NEM LESZ SOHA, nem nem soha ellenzéki összefogás. Dózeroljátok le a demokrácia fellegváràt. Szarnak bele. Nade hogy Budapest színházi, kulturális hagyományába is belerúgnak, az provokáció. Hatalom technikailag. Úgyhogy: én sokat tanultam az SzFE -mozgalom alatt. Magamról még mindig nem tudhattam meg, hogy mernèk-e olyan bátor lenni, mint az Orbàn-képen azok is akiket már elráncigáltak. Túl romantikusan képzeltem el a prágai tavaszt? De mondom, kösz. Tanító néniknek bácsiknak is. Kezd újra érdekelni a színház.