Egyensúly

Gergely Tamás
>Vadmalac egyáltalán nem örvendett annak, hogy a Koma a kezét nyújtotta. Egyrészt azért, mert félt, hogy elkapja a vírust, másrészt azért, mert őt a tevékenységében megzavarja. Ha a Koma elkezdi rángatni a karját, ő elmerül, elmerülhet. Ugyanis éppen az egyensúlyát keresi, úgy néz ki, mint egy őrulten kerengő kotló.
– Egyensúlyozom – mondja magyarázatképpen. Valami olyasmit értett rajta, hogy próbál a felszínen maradni a világban.
Malacka a konyhából javítja:
– Egyensúlyozok.
Nézi őt az örökké szkeptikus Koma, és beköpi:
– Nem ”lavírozol” te véletlenül?
Lavírozni, az negatív kicsengésű, úgyhogy ideges lesz tőle Vadmalac, már hátba is verné a Komát, amikor Kismalac, aki végigkísérte apja hullámzó tenger vizében való csapkodását , legalábbis ő ahhoz hasonlította mozgását a szoba közepén, megkérdezte:
– Hozzam az úszósapkát, Apu?