Posted by Fábián András
>Leírom. Megérdemlik. Ma elvittem a 90. éves édesanyámat és még egy hölgyet a nyugdíjasházból oltakozni a Jahn Ferenc Kórházba (leánykori nevén Dél-Pesti Centrumkórházak). Előtte anyám háziorvosa kb. ötször felhívott és pontosan, részletekbe menően tájékoztatott, mindent előre leszervezett. Ennek ellenére már napokkal korábban sík ideg voltam, hogy mi fog ott rám, ránk várni.
Amikor megérkeztünk, egy katona és egy nővér ellenőrizte a hőmérsékletet, bejelentkeztünk kb. 3 perc alatt. Útbaigazítottak. Megkaptuk a kérdőívet, amelynek a kitöltésében is segítettek. Ezt követően anyámat betolták az oltóhelyre, a másik nénit karon fogta egy katona és lassan besétáltak vele. Mindezt végtelenül kedvesen, figyelmesen és segítőkészen. Fél óra múlva kikísérték őket, szólítottak engem, hogy kész vagyunk. Kedvesen elköszöntek. A mamák kezében ott volt az igazolólap, a következő oltási időponttal. 1 óra alatt elintézték az egész ügyet, gyorsan, gördülékenyen, kedvesen, segítőkészen. Eközben folyamatosan jöttek az emberek csupa kisöreg, mindegyik a maga nyűgjével, nyavajájával, értetlenkedésével. És mindenki elégedetten távozott.
Lássuk be! Nem az orvosokkal és a nővérekkel, nem a katonákkal van a baj (8-10 is sürgölődött a kisöregek körül). Nem miattuk tart ott az egészségügy, ahol tart. Viszont ők azok, akik miatt még működik. Köszönet és hála nekik. Tisztelet, elismerés és kalaplengetés.
Címkép: Jahn Ferenc kórház