Kövesdi Miklós Gábor
(Szeretlek Magyarorsazág)
– A szépészeti beavatkozások megosztják a közvéleményt. Van, aki úri huncutságnak tartja, az unatkozó celebek már nem tudják jó dolgukban, mit csináljanak.
– A legtöbb páciens teljesen átlagos, nincs szó arról, hogy ez a felső tízezer kiváltsága lenne. Tanárnő, fodrász, bolti eladó. Van, aki egyszer megcsináltat valamit, és soha többé nem jön vissza. De akad olyan is, aki visszatérő páciens lesz. Vidékről is sokan jönnek, tehát még azt sem lehet mondani, hogy a páciensek nagy része Budapesten vagy nagyvárosban élne.
– Óhatatlanul adja magát a kérdés, hogy Te, mint nő, mint magánember, mit gondolsz ezekről a beavatkozásokról.
– Amikor kezdő pszichológusként elkezdtem kutatni ezt a területet, akkor azt gondoltam, hogy csak a természetesség a jó. De láttam sok olyan személyes történetet, ahol ez tényleg úgy kellett, mint egy falat kenyér. Volt, akinek elementáris boldogság látszott az arcán már közvetlenül a műtét után és sokéves utánkövetésben is. Egy szemhéjműtét után, amikor újra „kinyílik a tekintet” és ettől megfiatalodik az arc, azzal a páciens visszakapja korábbi arckarakterét. Annyiból változott a véleményem, hogy bizonyos keretek között az esztétikai beavatkozások jó hatással lehetnek a közérzetre. Az a kérdés, hogy mikor csúszik át az ember abba, hogy ha már volt egy kis szemhéj műtét, akkor jöjjön egy kis feltöltés, és így tovább. Ez komoly kérdés számomra is, hogy mikor vesztik el a páciensek a kontrollt.
Ebből a szempontból is érdekes kérdés az ember önértékelése. Felnőtt úgy egy generáció – az Y-generáció -, ahol a külső központi eleme az önértékelésnek. Folyamatos figyelemmel kísérik a közvéleményt alakító figurákat, másolják a tevékenységeiket és ragaszkodnak az azonnali vágyteljesülésekhez: meg kell venni és viselni kell azt, amit az influencer; akkor leszek jó anya, ha azt használom, amit az a celeb; akkor leszek szép nő, ha kortalannak látszom.
– Milyen a nemek megoszlása?
– Amerikában van statisztika a magánellátásokról, Magyarországon nincs. Tehát konkrét számokat itthonról nem tudunk mondani. Amerikában körülbelül 10% a férfiak aránya, nálunk szerintem ez alatt van. Ennek egyik oka azért az óvodáskorig nyúlik vissza: ha egy kislányt dicsérünk meg, akkor általában a ruháját, külsejét, haját emeljük ki. Azt mondjuk: „de szép a ruhád, milyen szép a “csurid”. A külsőnkre kapunk visszajelzéseket egész kiskorunktól kezdve.Ezzel szemben a fiúknak általában azt mondjuk: „eleven vagy, de gyorsan futottál, milyen jól focizol”, az aktivitásra adjuk a visszajelzést. A lányok ezért is fókuszálnak a külsőre, serdülőkorban pedig korábban kezdenek el változni és messzebb kerülnek a kiszemelt női ideáltól. Gömbölyödik a mellük, a csípőjük, esetlenné válik a mozgásuk, nem merik kihúzni magukat. Táncosoknál ez komoly problémát jelent, mert megváltozik a súlypont és a forgástechnikán is csiszolni kell. A fiúk ezzel szemben a serdüléssel – a testi változásokat illetően – jobban járnak: magasabbak, izmosabbak lesznek, szélesebb lesz a válluk.
– Mit javasolnál az olvasóknak, mit gondoljanak végig, mielőtt ilyen jellegű beavatkozásokra szánják magukat?
– Gondolja át a motivációkat. Azért vállalok egy három órás műtétet, mert megtetszett egy kép az interneten? Tegyék fel maguknak a kérdést: ténylegesen mi zavarja őket. Mióta, és miért kezdte zavarni. Ha engem azért zavar egy testrészem, mert tizenöt éve beszóltak rá valamit, és ezt még mindig nem tudtam feldolgozni, az azért egy érdekes kérdés. Vagy valaki teljesen elégedett volt a mellével, de mióta új párkapcsolata van, a partnerének nem tetszik, ezért már neki sem. Milyen elvárásuk van a műtét eredményével kapcsolatban? Egy műtét nem sorsfordító, nem változtatja meg az életet alapvetően – ha ezt várjuk tőle, akkor nagyot csalódhatunk. Mekkora implantátumot tervez? Sokszor úgy jön be a páciens, hogy elmondja milyen méretre gondolt. Jelenleg az implantátumoknál nem 200 köbcentiről – azaz két deciről – beszélünk, hanem 400-600-900 köbcentis méretekről. A 600 köbcentis implantátum egy fél literes tejeszacskónál nagyobb súly – oldalanként!
Azt javaslom annak, aki ilyesmin gondolkozik, hogy tegye be nyugodtan azt a kimért zacskót a melltartójába, amilyen méretet kiszemelt magának, és csináljon végig vele egy napot. Dolgozzon, sportoljon vele, és érezze meg, hogy az egy plusz teher. Nem biztos, hogy a hátának erre szüksége van.
A teljes írás itt olvasható.
fotó: Andráska Krisztián – szmo.hu