Posted by Rangos Katalin
>Hogyha február tizenötödikén bekapcsolom a Klubrádiót és a dobozból csak sercegést hallok, – megszakad a szívem.
>Hogyha február tizenötödikén bekapcsolom a Klubrádiót és a dobozból csak sercegést hallok, – megszakad a szívem.
( tudom. Interneten, telefon, számítógép, ipad,- minden van, de nekem az kell, hogy megnyomom a konyhában, fürdőszobában, ágy mellett, és betölti a lakást, ahogy mozgok helyiségről helyiségre. Nagyon intelligensen és praktikusan szoktatják a gondolathoz – és a teendőhöz a hallgatókat, készüljünk együtt a várható jövőre, mégis fojtogat a düh és a szomorúság. Milyen alávaló indokkal próbálják kicsinálni már megint. És mennyi valódi infóról marad le pl. Irénke, aki segít apámat ellátni, és akaratlanul megváltoztatta sok mindenben amit eddig a világról gondolt, mert a szüntelen bömböltetett rádióból kénytelen volt megismerkedni néhány számára új ténnyel.
Végül, de nem utolsó sorban életem fontos hat évét töltöttem a Klubrádióban napi élőműsorral, és imádtam (szinte)minden napját az ottlétnek. Remélem ez fölösleges jammerolás, és tíz nap múlva ugyanígy fog szólni. Bárcsak!
P.s. A Kossuthot régen elvesztettem, az legalább így fájt.