A szökött kecske esete

Lendvai Ildikó
>Az ellenzék a kákán is csomót keres, de tényleg. Kunhalmi Ági és Molnár Gyula most azon akadtak fenn, hogy kormánypárti képviselő adta át a vakcinát az egyik idősotthonban, persze kamera kíséretében. Sajnos az ő kártékony befolyásuk hatására (hiába, az asszony ingatag) először én is csatlakoztam a csomókereséshez. Magamban én is azon fortyogtam: ebből azért nem kéne a Fidesznek és a KDNP-nek önfényező pártpropagandát csinálnia, úgy tenni, mintha az újraválasztásért pedálozó képviselő személyes jóindulatának volna köszönhető a kiszolgáltatott öregek oltása.

Aztán eszembe jutott gyerekkorom ifjúsági könyve, Gajdartól a Timur és csapata, és megvilágosodtam. Timurékban is csak a segítőkészség buzog, és ezért mindenkinek segíteni akarnak, ha kéri, ha nem. Visszaviszik az elszökött kecskét, hintát szerelnek egy gyerekes ház udvarára, és még a falu tolvajait is kézrekerítik. Most is csak erről lehet szó: a fékezhetetlen segítőkészség túlcsordulásáról.

Ezután az lesz a rend, hogy aki segítségre szorul, házhoz hív egy fideszes politikust, és kész. Hozzánk is jöhetne valaki, mert a konyhaszekrény egyik ajtaja lóg, a fregolit nem lehet rendesen lehúzni, és az egyik lámpánkban szétesett a villánykörte foglalata. Plusz vasalni is kellene, mert azt utálok, és emiatt már régen nem tudom felvenni a kedvenc blúzomat. Nem ragaszkodom vezető fideszeshez, miniszterhez, államtitkárhoz, bárki jó. Már ha tud vasalni, és nem égeti ki a blúzomat.

Tudom: elég unalmas feladatok, de kecske momentán nem szökött meg tőlünk, kert nincs, a lépcsőházban viszont nem szeretnék hintázgatni.

Ám ami a tolvajok leleplezését illeti: ebben azért látnék fantáziát…