Stirlitz

Posted by
Radnai György
>Stirlitz tudta, hogy Müller már ott áll a bejárati ajtaja előtt, az órájára pillant, és 14:00-kor be fog csöngetni. Már csak egy perce maradt, hogy döntsön. Tudta, csak egy ampullája maradt a Szputnyikból, mert a gyártás és a logisztika akadozott. Ezt az ampullát már odaígérte Péternek, akivel nagyon szeretett futsalozni, mert mindketten csak szerettek. Az egyik meccsük után Péter mélyen a szemébe nézett, közben kicsit felhúzta a szemöldökét, aztán kacsintott és jelezte (amit persze tudott), hogy ne beszéljen, mert a labdának is füle van, de sokat, nagyon sokat fizetne egy Szputnyikért, az se baj, ha az Unió nem ismeri. Egy szót sem felelt, csak a balfüle mozgatásával jelezte, részéről rendben van az üzlet. Most meg itt áll és már meg is szólalt a csengő. Stirlitz hangosan megszólalt: jövök, de nem indult. Ha nem adom oda Müllernek, rögtön tudni fogja, orosz ügynök vagyok és azonnal letartóztat; ha odaadom, akkor is tudni fogja – morfondírozott magában. Aztán mégis elindult, kinyitotta az ajtót és akkor látta, hogy nem is Müller az.
Péter volt…