Amikor az iszlám valóság volt

Posted by
Mihálffy Balázs

> Umar ibn Al-Khattab idején volt két ember, akik egy fiatal fiút vonszoltak maguk után, majd behurcolták őt a bíróság épületébe. Umar ibn Al-Khattab megkérdezte tőlük: Mi ez? Mi folyik itt? Miért rángatjátok be őt a bíróság épületébe? Azt válaszolták: Ez a fiú megölte apánkat. Umar ibn Al-Khattab ekkor a fiúhoz fordult: Tényleg megölted az apjukat? A fiú azt felelte: Igen, megtettem, de véletlenül történt. Tevém átjárt a földjükre és letaposta azt. Egy nap az apjuk vett egy követ és kiverte vele a teve szemét. Láttam mennyire szenved a teve, ez dühített fel és nagyon mérges lettem.

Így hát, fogtam egy követ és megdobtam vele az apjukat. Az fejen találta őt és meghalt.
Umar ibn Al-Khattab a két fivért kérdezte: Megbocsátjátok a fiúnak ezt a balesetet? Nemet mondtak, Qiszasz-t (elégtételt) akartak. Umar ibn Al-Khattab fiúhoz fordult: Van-e utolsó kívánságod, bármilyen utolsó kérésed? A fiú igennel válaszolt: Apám elhunyt és van egy öcsém. Apám hátrahagyott egy kis pénzt az öcsémnek. Szeretném, ha három napra elmehetnék, előszedném rejtekéről ezt a kis pénzt, majd megbizonyosodhassak róla, hogy öcsém hozzájut, amikor meghalok.
Umar ibn Al-Khattab megkérdezte a fiút vonszoló két férfit: Most akarjátok e fiúnak vérét venni az apja vérének fejében, vagy elengeditek, hogy elintézze ügyét? A két férfi elutasította. Azt akarták, hogy a halálos ítéletet Maghribkor (naplementekor) hajtsák végre.
Umar ibn Al-Khattab úgy vélte, a fiú kitalálta ezt a történetet. Megkérdezte tőle, milyen pénzről beszélsz? Miféle apa? Miféle öcs? A fiú így szólt: Bízz bennem! És Umar ibn Al-Khattab beleegyezett, bizalmad adott neki. „De találj magadnak egy kezest (Kafil كفيل ), aki kezeskedik, hogy visszajössz. A fiú körülnézett a bíróság épületében és megkérdezte: Nem segítene nekem ma valaki? Amint a fiú tekintete körbejárt, az emberek a bíróságon le, majd felfelé néztek, végül elfordították az arcukat. Senki sem akart segíteni a fiúnak.
Egyszer csak, a bíróság hátsó fertályában egy kéz emelkedett a magasba. Kinek a keze az? Abu Dharr Al-Ghifari, a mi szeretett prófétánk (béke reá) nemes és jeles társa volt, aki sok törzsnek terjesztette a Da’wa-t (hívást). Így szólt: Én leszek a fiú kezese. Ez azt jelenti, hogy ha a fiú nem jön vissza, akkor Abu Dharr fejét vágják le, rajta hajtják végre az ítéletet. Ezzel a fiút útjára bocsájtották.
Eltelt az első nap a fiú sehol, a második nap és a fiú még mindig sehol. Amikor a harmadik nap Aszr (délutáni ima) ideje közeledett, a két fivér Abu Dharr Al-Ghifari elé állt és felszólították, hogy jöjjön velük a bíróságra. Itt az idő! Abu Dharr így szólt: Elmegyek veletek, de a nap csak Maghribkor (naplementekor) ér véget. Abu Dharr végig sétált Medinán a két fivérrel a bíróság épületéhez, Medina lakói pedig mögöttük haladtak, kíváncsian várva, hogy mi fog történni. Erről beszélt az egész város.
A bíróság épülete percek alatt megtelt, a szorongás pedig egyre fokozódott. Feláldozza-e Abu Dharr Al-Ghifari saját életét a fiú hibája miatt? Szó szerint percekkel a Szalatul Maghrib Adhanja előtt (a naplementi imára hívás) a fiú beesett. Az emberek kiabálni kezdtek, boldogok, egyben kíváncsiak voltak, mi fog történni? A fiú előállt. A Maghrib Adhanja még nem ért véget.
Umar ibn Al-Khattab kérdést intézett a fiúhoz: Miért jöttél vissza? Nem küldtem utánad kémet, senkit sem bíztam meg azzal, hogy kövessen. Mi késztetett arra, hogy visszajöjj? Erre a fiú: Nem akartam, bárki azt mondhassa, hogy egy muszlim a szavát adta és nem teljesítette azt, ezért visszatértem. Umar ibn Al-Khattab Abu Dharr Al-Ghifarihoz fordult és megkérdezte: Ó, Abu Dharr! Mi késztetett arra, hogy ennek a fiúnak a kezese légy? Erre ő: Láttam egy rászoruló muszlimot és nem akartam, bárki azt mondhassa, hogy volt egy rászoruló muszlim és senki sem volt ott, aki segített volna neki, ezért jelentkeztem. Így lettem kezese. A két fivér ezt hallotta és így szólt: Ha ilyen embereink vannak, hogyan kérhet bocsánatot egy muszlim úgy, hogy senki nincs, aki megbocsátana neki? Majd megbocsájtottak a fiúnak.
Ezek voltak azok az emberek, akik tudták, mit jelent az igazi Iszlám. Az Iszlám nem arról szól, hogy kinek mekkora földje, vagy neve van, az Iszlám valójában együttérzés, empátia. Tekintsd át az Iszlám történelmének eseményeit, olvasd el az azokhoz kötődő epizódokat. Akikről azok szólnak, nem olyan szívű emberek voltak, mint számos ma köztünk élő személy, akik magukat muszlimnak vallják…Hol van az irgalom…hol?
Én az Abu Dharr történetében lejegyzett Iszlámra esküdtem fel. Ezt tanította Mohammed (béke reá). Az Iszlám egy pillére sem embernek történő megfelelést követel meg.