Rántott leves

Iván Gizella
>Pokorni, Navalnij, Rogán, Orbán, Lölő, Újhelyi, Vadai, Fekete-Győr, Nagy Feró, Szíjjártó, Dobrev, Karácsony, Merkely, Müller Cecília, kínai vakcina, orosz oltás, felrobbant, balesetet szenvedett, meghaltak, elgázolta, szembe ment, a leggazdagabb lett, megnyerte, kiszabadult, drágult, tagadja, bevallotta, megerőszakolta, dráma, kommandósok vitték el, kábítószerfogás, földrengés, rommá verte, őrizetbe vették, válik, durván kiakadt….

Folytassam? Ezek hónapok óta a leggyakoribb szavak a hírekben.

Mit mondjak, nagyon elegem van.

A sajtó, legyen az nyomtatott, online, vagy televízió, egy kaptafára – tisztelet a kivételnek – készíti anyagait. A hírműsorokban rendre ugyanazok az emberek szerepelnek.

De miért? Azt nem hiszem, hogy a pártok komolyan gondolják, ha csinikéjük, vagy bőbeszédű elvtársuk minden másnap a tévében szerepel, attól nekik nagyobb lesz a támogatásuk. Vagyis azt nem hiszem, hogy ezt komolyan gondolják. Mármint, hogy van néhány nagydumás ember, aki kétnaponta beül a tévék stúdiójába és megmondja a tutit, az frankó.

A közönség szerintem egyre kevésbé élvezi ezt az egyhangú kínálatot. Ennyire kicsi a választék? Ennyire nincs mit mondani az embereknek?

Olyan ez, mint amikor a háziasszony minden nap rántott levest ad az urának, csak az egyik nap pirított kenyérkockákkal kínálja, a másik nap meg krumpligombóccal.

Persze itt elég nagy a tűréshatár ahogy látom, mert senki és semmi nem kényszeríti rá a médiumokat a változásra. De ki is kényszerítené? Az, amelyik hozzájut az állam és a kormány kegyéből hirdetésekhez, inkább bulvárosodik, minthogy hírközlő legyen. Jobb az, ha nem húzogatjuk a nagy ember bajszát.

Igaz, van ellenzéki rádió, az az egy. Már ameddig van. Addig is a hallgatóira van utalva, hiszen reklámbevételük szinte alig, a hallgatók adják össze a pénzt a műsorokra. Tehát őket kell kiszolgálniuk. Teszik is több, kevesebb sikerrel.

A híradók meg? Szinte, csak a szörnyűségekről szólnak. Balesetet okozott, felborult, megölte a feleségét, a kislányát, beborult az árokba, felakasztotta magát, kiesett a hetedikről. Ennyi. Aztán láthatjuk benne, a kétezer kilométerre történt sárlavinaomlást, a külföldi kórházak zsúfoltságát a koronavírus miatt. Arról viszont, hogy mi van itthon az egészségügyben, szinte és kizárólag csak a kormányzati tájékoztatókból lehet valamit megtudni. Valamit.

Jó, vírushelyzet van, ilyenkor minden sokkal nehezebb, információhoz jutni meg szinte lehetetlen. Mindössze egy két oknyomozó portál teszi a dolgát és sziszifuszi munkával deríti ki a kormány és kormányközeliek, fura, átlathatatlan gazdasági ügyeit.

Na és? Igen na és. Mert addig, amíg egy-egy ilyen cikk után sem az ügyészség, sem a rendőrség a füle botját sem mozdítja, nincs mit tenni.

Hogy most mi következik?

Rémálmai voltak, felbontotta eljegyzését, másfél milliárdért vett földet, polgári engedetlenek, beborult az árokba, nem kapott engedélyt, elítélték, szívet rajzolt az üvegkalitka ablakára.

És itt a vége.

Na jó, szólok is a férjemnek, hogy kész a rántott leves.