Stier Gábor
>A játszma folytatódik. A Kreml „kivonta a forgalomból” Alekszej Navalnijt, a Putyin rendszere elleni frontális támadás faltörő kosát. Ez az egyértelműen politikai hátterű lépés a tüntetőkkel szembeni kemény és egyre inkább eldurvuló fellépéssel egyetemben válasz a Joe Biden hatalomra kerülésével erősödő nyomásgyakorlásra, az orosz rendszer ellen megindult bedöntési kísérletre.
A várakozásoknak megfelelően letöltendő büntetésre változtatta egy moszkvai bíróság Alekszej Navalnij 2015-ös 3,5 évi felfüggesztett börtönbüntetését. A bíróság figyelembe vette, hogy Navalnij egy évet töltött házi őrizetben, így 2 év 8 hónapot kell büntetőtelepen letöltenie. Mint a bíró indokolt, a politikus többször nem jelent meg a megadott időben a rendőrségen, ezzel megsértette a felfüggesztett büntetésre vonatkozó szabályokat.
Az úgynevezett Yves Rocher ügyben már a sértett is elismerte, hogy nem érte anyagi kár, és az ügyben a strasbourgi emberi jogi bíróság is kártérítésre kötelezte az orosz államot. Az ellenzéki politikus védőbeszédében régen hallott kemény szavakkal illette Vlagyimir Putyint, ám a bíró meglepetésre nem szakította félbe. A tárgyalás idején a bíróság előtt gyülekező tüntetők közül mintegy 300-at előállítottak. Az ítélet hatására minden bizonnyal erősödni fog a Navalnij szabadon bocsátását követelő tiltakozás, és aligha lesz kíméletesebb a rendőrök eddigi kemény, sok esetben a durvaságba átcsapó fellépése. Erre utal, hogy az elnöki adminisztráció jól értesült források szerint kemény intézkedéseket vár a kormányzóktól. „Így a belpolitikai helyzet még feszültebbé válására lehet számítani”
A mostani bírósági ítélet is jelzi, hogy a Navalnij aktivizálásával és előretolásával zajló játszma minden oldalon szintet lépett. Az orosz politikai átmenet felgyorsulásával a romló belpolitikai hangulatban éleződő geopolitikai szembenállás kontextusában értelmezhető projekt fő célja a Putyin nevével fémjelzett rendszer gyengítése, és lehetőség szerint a bedöntése. Ehhez kapcsolódnak az oligarchák között folyó pozícióharcok, amelyekben szintén ütőkártyának számít az ellenzéki politikus. Navalnij ugyanis nagyon jó kapcsolatot ápol a Kreml körüli „bástyák” némelyikével. Ezek az oligarchák nemcsak segítik, de adott esetben a hatalmi harcokban fel is használják a bloggerből politikussá kinőtt Navalnij leleplezéseit. „Sokak szerint e befolyásos pártfogóknak köszönhető, hogy Navalnij már kétszer is csak felfüggesztett büntetést kapott. Ezek a körök ugyanis sikeresen győzték meg a Kremlt arról, hogy Navalnij nem igazán veszélyes, és békén kell hagyni. Azzal azonban, hogy Navalnij a Nyugat és Oroszország közötti szembenállásban is ütőkártya lett, megváltozott a helyzet”
A máig nem tisztázott tavaly augusztusi mérgezéssel a játszma szintet lépett, és Navalnij a geopolitikai szembenállás része lett. Hogy az események felgyorsulását az orosz hatalom vagy egyes hatalmi körök akciója indította el, avagy maga a mérgezés is a másik oldal forgatókönyvének a része, a jelenleg rendelkezésünkre álló információk alapján nem dönthető el. „Az azonban jól látszik, hogy Navalnij Berlinbe kerülése után geopolitikai aspektusból jól átgondolt forgatókönyv alapján zajlanak az események”
És innen már nem csak feltételezés, hogy ebben a játszmában Alekszej Navalnij és alapítványa csak eszköz, és ebbe külföldi titkosszolgálatok is bekapcsolódtak. Erre utal a Putyin palotája című film, amelyet – már elnézést a viccelődésért – állítólag Navalnij a halálos mérgezésből és a kómából lábadozva vágott meg. Hát ez nem tűnik túl életszerűnek! Arra akarok utalni ezzel, hogy ezt sem az egészségi állapota, sem pedig a körülmények nem tették lehetővé. Amennyiben ugyanis a gelendzsiki birtok mögött tényleg Putyin van, akkor az ellenzéki politikusnak, de a csapatának sem voltak olyan lehetőségei, hogy ezt a filmet leforgassák. Ehhez komolyabb erők kellettek, komolyabb lehetőségekkel. Gondolhatunk itt hazai oligarchákra és külföldi titkosszolgálatokra egyaránt. „A forgatáshoz kellhetett mindkettő. A külföldi kéz nyoma ott van az egyébként 10 éves történetet felmelegítő filmen. A nem orosz, hanem nagy eséllyel amerikai hátteret leplezik le az olyan anglicizmusok, durva félrefordítások, mint a palota egyik helyiségére használt <komnata grjazi> elnevezés, amely az angol <mudroom> tükörfordítása, és Észak-Amerikában előszobát jelent”
De ilyen „árulkodó jel” egyebek mellett az is, hogy a filmben az orosz helyett végig a montenegrói címer sas szerepel, a palotában pedig feltűnik egy ismert prágai könyvtár képe. Ez a film finoman szólva erősen színezi a valóságot, így sok orosz szemében megkérdőjeleződik a hitelessége. A film célja, hogy lerombolja az aszkéta elnök imázsát, és sulykolja a rendszer korrupt jellegét. A baj ezzel csak az, hogy Putyin méregdrága karórái után ez már sok újat nem hoz elő, és az oroszországi korrupció méretei sem rázzák már meg sokakat. Az átlagember ezt már rég beárazta. A film hatását azért nem szabad alábecsülni, hiszen már több mint 100 millióan nézték meg. „De hogy ez egy politikai projekt része, azt jól mutatja a nyugati tálalás mellett az is, hogy erre a motívumra épülnek az oroszországi tüntetések”
Gondoljunk itt a „tolvaj hatalom” távozását követelő jelszavakra, vagy a 700 eurós WC kefére, mint a tiltakozások egyik szimbólumára. Emlékezzünk csak, az ilyen képsorok felbukkantak Viktor Janukovics egykori ukrán elnök lejáratásakor is. De megtervezett forgatókönyv része volt Navalnij hazatérése is, ami sokkal inkább kiszámított, mint bátor tett, hiszen borítékolható volt a letartóztatás és az ezt követő ítélet is. Számítottak is erre a forgatókönyv megalkotói. Ezt mutatja a letartóztatás után azonnal bedobott film, majd Navalnij kezdődő felépítése „orosz Mandelaként”, felesége pedig „orosz Tyihanovszkajaként”. „Közben a hibrid háború részeként ezek a lépések az információs térben Navalnijt a Kreml minden ellenkező törekvése ellenére Putyin szintjére emelték. Legalábbis a nyugati közvélemény szemében”
Az orosz közvéleményben ugyanis ismertségének egyértelmű megemelkedése ellenére Navalnij továbbra sem népszerű, egyértelműen megosztó figura. Elképzeléseivel a független Levada Központ felmérése szerint is csak 20 százalék ért egyet, míg 50 százalék határozottan elutasítja, elnökként pedig csak 2 százalék tudja elképzelni. De nagy támogatottságot nem mutatnak az orosz léptékekhez kritikus méretűnek egyáltalán nem tekinthető tiltakozások sem. Egyelőre legalábbis. Valójában nem Navalnij jelenti tehát a fenyegetést a Kremlre nézve, hanem a mögötte álló erők, és az az információs térben a neve alatt folyó rombolás, amely azért még okozhat gondot a hatalomnak. Ha másban nem, a tervezett hatalmi átmenet zökkenőmentes lebonyolításában. „Nem mellesleg, ez a hatalom átadásának meggyorsítását és befolyásolását célzó forgatókönyv a tervezettel ellentétes hatást érheti el. Minél sikeresebb ugyanis ez az aknamunka, annál később léphet hátrébb Putyin”
Feltéve, hogy a mostani tüntetések nem válnak kiterjedtté, és elsősorban szociális jellegűekké. Erre egyelőre nem mutat jel, és a hatalom is mindent megtesz a tiltakozások kifárasztása érdekében. S nemcsak azzal, hogy kivonja Navalnijt a forgalomból. „A vele szemben álló oldal lépéseire reagálva láthatóan a Kreml is szintet lépett, és eldöntötte, hogy határozottságot mutat, erőt demonstrálva lép fel a tiltakozók ellen, Navalnijt pedig egy időre <kivonja a forgalomból>”
A tüntetésekre adott határozott és kemény válasz mutatja azt is, hogy a közben a Kreml körül folyó hatalmi harcokban a kezdeményezést átvették az erőszakszervezetek csoportjai, közkedvelt elnevezéssel a szilovikok. De tévedés lenne azt hinni, hogy a hatalom csak erővel válaszol a helyzetből adódó kihívásokra. Az iskolákban például úgynevezett nevelő tanácsadók jelentek meg, akiknek a feladata, hogy elbeszélgessenek a fiatalokkal a politikáról és a tüntetésekről. A hatalom közben lépéseket tett arra is, hogy szabályozza az internetes közösségi portálokat. Közben pedig elkészült egy ellenfilm is. A Mash videós hírszolgáltató csapat Gelendzsikben forgatott filmje azt állítja, hogy egy apartman szállóról van szó, amelynek csak a falai állnak. Egy hét után előállt az állítólagos tulajdonos is, mégpedig Putyin fiataljkori dzsúdó partneréből lett oligarcha, Arkagyij Rotenberg. A Mash filmjéről azonban a nyugati fősodor nem volt hajlandó tudomást venni, közben pedig a Navalnij-filmhez hasonlóan kérdések merültek fel a hitelességével kapcsolatban is. Szergej Tyitov főszerkesztő-helyettes néhány nappal a film megjelenése után például lemondott, és ezt Telegram csatornáján indokolva arra utalt, hogy a filmet a hatalom nyomására készítették. „Mindez azonban nem változtat azon, hogy a Kreml ebben a játszmában erős információs ellenszélben, egy kibontakozó hibrid háború körülményei között dolgozik, így aztán leginkább a gazdasági helyzet javításával tudná elkerülni, hogy a baloldali, szociális alapú elégedetlenség és a liberális hatalomellenes tiltakozás összekapcsolódjon”
Mindenki arra számít, hogy a letöltendő börtön büntetés kiszabása után a tüntetések ereje növekedni fog. Készül erre a hatalom is. Így például még a hét elején életbe léptették azt a törvényt, amely lehetővé teszi a nem engedélyezett tüntetésekre való felhívások és azok szervezésének azonosítását és blokkolását az internetes hálózatokon. Az elemzők felhívják a figyelmet arra, hogy az eddigi tapasztalatok alapján a hatalom a belarusz szcenáriót létesíti előnyben, és a megfélemlítésre, valamint a legaktívabb tüntetők begyűjtésére játszik.
A tiltakozókat nem másként gondolkozókként, hanem az állam ellenségeiként kezeli. A rendőrök fellépésének keménységét, sokszor durvaságát az említetteken kívül azzal is magyarázzák, hogy a rendszer különböző szintjein lévők sokszor egymásban sem bíznak, igyekeznek túlteljesíteni, nehogy a hazaárulás vádja érje őket. Ezzel – mint Alekszandr Kinyev politológus megjegyzi – lassan elszáll a puha politikai átmenet esélye. De – és erre Borisz Makarenko és Abbasz Galjamov is rámutat – a tüntetők is radikalizálódnak. Magyarázzák ezt az egységes irányítás hiányával, de errefelé löki őket az is, hogy a tüntetéseket nem engedélyezik. Galjamov ennek kapcsán figyelmeztet arra, hogy amennyiben a tüntetők agresszívabbá válása nem kikényszerítettnek látszik, úgy sokan elfordulhatnak a tiltakozásoktól. „Az orosz társadalom ugyanis ma még nem kész arra, hogy erőszakosan fellépjen a hatalommal szemben”
De többen Navalnij alapítványának, az FBK-nak a hibájaként említik azt is, hogy a szankciók szigorítását kérte Joe Bidentől, és még erre vonatkozó listát is összeállított. Abban lényegében mindenki egyetért, hogy az elkövetkező hónapokban a tüntetések erőteljesebbé válnak, a történések pedig külföldről nézve újabb téglaként értelmezhetők az Oroszországgal szembeni bizalmatlanság falában. Így vagy úgy, mozgalmas hetek, hónapok és évek előtt áll Oroszország.