Posted by Zöldi László
>A csípős nyelvű Sándor Erzsi szerint „Apáti Bence nem újságíró, legfeljebb újságba ír.” (Facebook.com, 20.09.02.) Kétségkívül akadnak tollforgatók, akik nem tanulták ki az újságírást, de szívesen írják meg a véleményüket. Ha fórumot és olvasót is találnak, akkor publicistának nevezzük őket.
Apáti Bence az Operettszínház táncosait igazgatja, és gyakran közöl a kormány félhivatalos lapjában. Nemrégiben azt fejtegette, hogy a fészbukos üzenőfalára föltette szombati cikkét a Magyar Nemzetből, amely „néhány óra múlva mindössze kétezer embert ért el”. (Origo.hu, 21.01.28.) Szerinte a közösségi oldal működtetői szűkítették az olvasottságát, hisz’ neki 28 ezer követője és 26 ezer kedvelője van. Feltételezésével csatlakozott Varga Judit kezdeményezéséhez.
Az igazságügyi miniszternek 120 ezer követője és 100 ezer kedvelője van, december közepén pedig szóvá tette, hogy egyik bejegyzését az olvasótábor mindössze 20-25 százaléka kísérte figyelemmel. Ezért bizottságot kért föl arra, hogy vizsgálja meg a Facebook jogi környezetét. Azt már én fűzöm hozzá, hogy alig több mint egy évvel az országgyűlési választás előtt vagyunk, és a kormányzati szándék elég pontosan kirajzolódik e két megnyilvánulásból.
Az ezredfordulón volt egy könyvkiadó a pesti Nagykörúton. Greger-Delacroix-nak hívták, és a szerkesztőjével, Apáti Miklóssal elég sokat beszélgettem. Egyszer a kiadó tulajdonosa, Kereszty András is csatlakozott hozzánk, és arról vitatkoztunk, mi a különbség a profi és az amatőr között. Arra jutottunk: nem az, hogy a profi jól ír, az amatőr meg rosszul. Az amatőrnek is vannak zseniális felvillanásai, de a profi képes egyenletesen és magas színvonalon újratermelni önmagát.
Apáti kolléga fia például írt egy cikket a tao-ról. Alkalmazta ugyan a kormánypárti publicisztika szokványos stíluselemeit, de mert táncos előéletéből ismerte a tao-svindliket, amelyek megrövidítették a magyar kultúrát, okfejtése hitelesnek hatott. Ha ezt tette volna föl az üzenőfalára, bizonyára két számjegyű ezrek kísérték volna figyelemmel. Higgye el nekem, és a publicisztika hatásmechanizmusát kitűnően ismerő édesapjának, hogy egy rosszul megírt (vagy érdektelen témájú) cikk sanyarú sorsából nem érdemes mélyen szántó következtetést levonni a „digitális imperializmusról”.
Még akkor sem, ha közeledik az országgyűlési választás, és a kormánypárti oldalon egyre többen gondolják, hogy ideje volna megrendszabályozni a „magáncenzúrázó” Facebookot.
Tíz mondat Apáti Bencétől
Nem tetszik a Fidesz, amiben nokiás dobozok vannak. Nem ezért a Fideszért verettem össze magam2006-ban. (Népszabadság-Magazin, 2015. július 24.)
Magyarországot Istennek tetsző módon kormányozzák. (888.hu, 2017. november 1.)
Magyarországon nem a jogállam szűnt meg, hanem az ellenzék. (Magyar Idők, 2018. július 14.)
Az ellenzéki médiával még mindig Dunát lehetne rekeszteni. (Magyar Idők, 2018. augusztus 16.)
Viszonylag szabad országban élünk. (ATV, 2018. október 30.)
Remélem, Varga Judit igazságügyi miniszter megtalálja a jogi megoldást Zuckerberg úr vállalatának megrendszabályozásához. (Magyar Nemzet, 2019. augusztus 17.)
Nekünk ellenzékből is a legrosszabb jutott. (Magyar Nemzet, 2020. március 14.)
A magyar ellenzék a vírusnak drukkol. (Magyar Nemzet, 2020. április 4.)
/A Színház- és Filmművészeti Egyetemről/ Libernyák buborék a Vas utcában. (Magyar Nemzet, 2020. szeptember 5.)
/A Színház- és Filmművészeti Egyetemről/ Úgy hírlik, hogy koszos és büdös. Mindig is az volt, csak eddig a ballib akol szolidáris volt vele, és megpróbálta eltitkolni. (Origo.hu, 2021. február 1.)
Médianapló. 2021. február 3.
Címkép: Apáti Bence