Posted by Fábián András
>Pokorni Zoltán nagyapjáról olvasgatva, felidézve a tökös Fideszes polgármester könnyen kibuggyanó könnyeinek őszinte záporozását, eszembe jutott néhány életkép a magyar nép zivataros századaiból (segítek! Kölcsey Ferenc Himnuszának első sora). Az apropót Gábor György professzor kiváló írása szolgáltatta számomra (Pokorni turulja, ujnepszabadsag.com), amelyben a múlttal való szembenézés fontosságára hívja fel a figyelmünket. Pokorniról kiderült, ugyebár, hogy ő nem lát tisztán ebben az ügyben (szerintem nem a szemét elfutó könnyek miatt!). Mi viszont mindenképpen lássuk be, hogy egy ilyen családi háttérrel, mint ami neki jutott (nyilas tömeggyilkos nagypapa, aztán meg ehhez még egy állambiztonsági, III/III-as besúgó apuka), továbbá az ehhez szorosan kapcsolódó neveltetéssel a háta mögött másra nem is számíthattunk a polgármester úrtól.
Emlékezetem szerint pont egy évvel korábban jelent meg egy riport, amelyben V.I. a XII. kerület ellenzéki (!) képviselője fejtette ki a véleményét. Szerinte „Ha pedig az önkormányzat magától távolítaná el a szobrot, az komoly konfliktusokhoz vezetne, akár erőszakos cselekményekre is sor kerülhetne. A helyzet nagyon komplikált, a polgármesternek pedig végig kell gondolnia, mi lenne a következménye a turul-szobor elbontásának – mondta V., aki úgy gondolja, ha Pokorni meghozná ezt a döntést, „vér folyna”.” (https://www.klubradio.hu/adasok/vago-istvan-turelmet-pokorninak-mert-ver-is-folyhat-110781) Nem tudom, ma is így gondolja-e még az általam igen tisztelt képviselő úr, de ezek szerint a kerületben van affinitás Pokorni toleráns „magatartásához”. Ide tartozik, hogy turul-ügyben még egy vizsgáló bizottságot is felállítottak a kerületben. Tudjuk: Ha nincs jobb ötleted, vagy nem akarsz megoldást, hozz létre egy bizottságot! Nyilvánvaló azonban, hogy ez sem segített az érzékeny lelkű polgármesternek a nehéz helyzet feloldásában. Említettük már, hogy nem lát tisztán? Nyilván, mert még a helyi ellenzék is arra jutott, hogy ha a nyilas tömeggyilkosok nevét hordozó turult elbontanák, akkor még vér is folyhatna. A turul tehát még mindig áll és köszöni jól van.
Csak közbevetőleg jegyzem meg, hogy elgondolkodott-e már valaki azon, hogy miért épp Budapest legdrágább helyein él a legtöbb fővárosi (szélső)jobboldali szavazó? Mondjuk a budai várban. Az I. II. és a XII. kerületben. És miért pont ott? És hogy hogyan kerültek ők oda (maradtak? betelepültek?) a fővárost tekintve ennyire súlyozottan nagy számban?
Szóval, visszatérve a kiinduláshoz: a szembenézéshez. A regnáló mai magyar politikai hivatalosság a mai napig nem hajlandó elismerni a Horthy rendszer felelősségét a holocaustban. Felelősségét több mint 600 ezer elhurcolt zsidó honfitársunk halálában. A nyilas tömeggyilkosságokért viselt állami felelősségvállalás sem történt meg. Hiába a történészi kutatások megállapításai, sőt! -hiába Adolf Eichmann vallomása (ki lehetne nála hitelesebb tanú), hiába Baky László és Ferency László csendőr alezredes beismerő vallomása a magyar politika által erőltetett deportálásokról: nincs hivatalos beismerés a felelősségről. Horthy felelősségéről meg még annyi sem.
Vagy itt van nekünk a magyar fasizmus atyja, Gömbös Gyula, volt vezérkari százados, majd miniszterelnök. Nem mellesleg ő volt az is, aki megalapította a magyar Turul Szövetség nevű újfasiszta szervezetet. A fajvédő, rasszista magyar politikus, aki Mussolinit tartotta példaképének, elsőként gratulált Hitlernek a megválasztásához. Ő kötötte az országot a Berlin-Róma-tengelyhez. Munkássága vezette el a kétszázezer magyar bakát a Don-kanyarhoz, Magyarország megszállásához, a zsidóüldözéshez. Ő volt az, aki megfogalmazta a „Nemzeti Munkatervet”. Ebben a közjogi, államigazgatási, gazdasági, kulturális stb. berendezkedés átalakítását, racionalizálását és korszerűsítését hirdette meg, miközben határozott lépéseket tett a tekintélyuralmi állam kialakítására. Ismerős? Mondhatjuk, hogy személyében tudhatjuk az első magyar munka-alapú társadalom elméletének kidolgozóját, akitől a büszke utódok is merítenek. Gondoljunk csak a mostanában virágba szökkent kultúrkampfra, a kultúra megszállására is.
Amikor a német fasizmus erősödött, a német hadsereg egyre nagyobb sikereket tudhatott magáénak, a magyar szélsőjobb is kezdett izmosodni. 1942-ben azt találták ki, hogy a magyar fasizmus úttörőjének és felkent apostolának szobrot állítanak. 1942. júniusában az Erzsébet híd budai oldalán, a Döbrentei téren leplezték le Gömbös fehér márványból készült, díszmagyarban pompázó, egész alakos szobrát, Pásztor János alkotását, amely azonban csak alig több mint két évig hirdethette a politikus soha nem múló emlékezetét. 1944. október 6-án, Gömbös halálának évfordulóján, a fegyveres ellenállási mozgalom csoportja felrobbantotta a szobrot, amelyet aznap délelőtt még a kormány tagjai koszorúztak. Az akciót végrehajtó, csoport vezetőjének mozgalmi nevét viselő Marót-csoport egyik tagját Ságvári Endrének hívták. Nem nagyon emlegetik őket mostanság, mert saját mércéjük szerint ők kommunisták voltak. Az enyém szerint is igaz hazafiak.
Márai így írt a magyar történelem legsötétebb idejében is tisztán látók csoportjának tettéről: “Ez a szobor jelképezett mindent, ami Magyarországon az elmúlt huszonöt évben aljas volt, dagályos, kapzsi, hazugan sovén, lelkendezően és fenyegetően öntelt.” A nyilas tömeggyilkosoknak emléket állító, a mai szélsőjobb által felállított turult manapság nem merik lebontani, mert hiányzik a tisztánlátás, és mert „vér folyna”. Az ám, Hazám!
Címkép: Holttestek a Maros utcai kórház udvarán