Nincs közép

Horn Gábor
>Amikor-talán egy éve – láttam a könnyeivel küszködő Pokornit, aki akkor szembesült azzal, hogy a mindig is tarthatatlan turul szobor talapzatán az ő nyilas gyilkos nagyapja neve is szerepel, mint áldozat , akkor azt gondoltam, hogy egykori harcostarsam megértette azt, amit egyébként minden nem elvakult ember addig is értett . Nem vállalható , hogy a nyilasok egykori jelképe állítson emléket a vészkorszak áldozatainak éppen ott, ahol emberek százait gyilkoltak le a legaljasabb indokok és indulatok alapján . Nincs joga az utókornak tisztára mosni egy mocskossá való jelképet valami eltorzult középre állásra hivatkozva .
Akkor azt hittem Pokorni megértette , nincs ezekben a kérdésekben közepén állás , nem lehet az áldozatokra hivatkozva , az őket emberi mivoltukban megkérdőjelezők jelképét tisztára mosni. A szobornak mennie kell, még akkor is , ha Pokorni pártja erről mást gondol. Nem így lett…Készült egy film az igazságról , láthattuk végre az egész szobor történetet a maga rémes valóságában és reakcióként láthattuk a már egy kicsit sem megrendült polgármestert , aki szerint ő csak két szélsőség között tesz igazságot . Ha jól értem az egyik oldalon a nyilas rémuralmat tisztára mosni akaró ócska nácik vannak, a másikon az áldozatok nevében megszólalók …
Nem csak az a borzasztó ebben, hogy Pokorni még saját családja történetéből sem tanult semmit és fontosabb neki pártja érdekeinek kiszolgálása, mint a fertelmes szobor eltávolítása , hanem az is rémes , hogy lehet , hogy nem is érti az egészet , nem érti a meggyilkoltak igazságát , nem érti , mit jelent szembe nézni önmagunkkal . Pedig úgy tűnt talán egy éve , hogy a maga történetéből talán egy kicsit megérti…