Röhej

Posted by
Konok Péter
>O. V. 57 éves magyar állampolgár szerényen élt, de tisztességesen.
Megtakarítása nem volt, és lakáshitelét rendszeresen, becsülettel törlesztette, de azért még éppen jutott a mindennapokra, ennivalóra, közművekre, a gyerekek iskoláztatására. O. V.-nek sok gyereke volt, jó szakmát akart adni a kezükbe. A nagylány vendéglátós lett, az egyetlen fiút némi hezitálás után katonának adták, mert ott van ruhapénz is, mindenféle pótlék is.
O. V. vidéki házikójából Budapestre járt dolgozni – ingázó volt, mint oly sokan, de nem volt erre egy rossz szava sem. Így alakult.
Nem volt gépkocsija, hajója, semmi ilyesmi. Még egy ladikja sem a kacsaúsztatóban. Szerencsére falujában jó volt a vonatközlekedés.
Néha, mikor közeledett a hóvége, a felesége kicsit pörölt vele.
– Még a gyerekkori komád is jobban él nálunk, pedig ő csak gázszerelő, neked meg egyetemed is van! – zsémbelt az asszonyság.
– Hát, szívem, a jó szakmunkásokat meg kell becsülni – válaszolt ilyenkor bólogatva O. V. – Én meg nem akarok sokat. Tudod, szerintem a tisztesség és a becsület fontosabb az anyagiaknál – tette még hozzá.
Aztán remegő szájjal egymásra néztek, és kirobbant belőlük a röhögés.
Csak kacagtak, kacagtak, még a könnyük is kicsordult a nagy kacagásban.