Két eset, egy morál

Posted by
Gábor György
Amikor a gyilkos akkurátusan feldarabolja az áldozatát, jóízűen megeszi, majd elmegy kezet mosni.
Varga Judit igazságügyi miniszter (micsoda pazar oximoron!) bejelentette, hogy „ha kell” (ez a „ha kell” a legszebb) visszafizeti a tízmilliós CSOK-támogatást, amelyet viszont szerintem nem kellett volna felvennie. Helyesebben: nem lett volna szabad. Nem jogilag, hanem morálisan. De ő persze nem morálügyi miniszter, ilyen nincs a Fideszben, s erre alkalmas embert köreikben nem is lehetne találni. Varga Judit az igazságért felelős miniszter. Márpedig ott helye nincs erkölcsnek, morálnak, tisztességnek, ott az ócska hazudozás szolgáltatja a familiáris melegséget.
De ez mind semmi!
Ugyanis most meg azt olvasom, hogy a morális tekintetben feddhetetlen Pál József, a szegedi Fidesz alelnöke, buzgó aktivistája, aki mellesleg (és tényleg csak mellesleg) a Szegedi Tudományegyetem professzora, hihetetlen heroikus gesztusról téve tanúságot, életét és vérét feláldozva hatalmas ívben beleszart saját anyaegyeteme Doktori iskolájának határozatába, s vállalva a politikai üldözöttek száraz kenyerét, hősiesen megszavazta azt, amit a Fidesz a szegedi alapszervezetben és a Karmelita kolostorban kötelező módon előírt számára. Aztán hazaballagott, bekanalazta a babfőzeléket, átszólt Viktornak, hogy miniszterelnök urunk, megvan, sikerült, kicsesztem velük, ahogy csak parancsoltad, s most benyújtom a lemondásomat, mintha ott sem lettem volna, hát mondjad már, sag schon, nem leszek a szenátus tagja, több is veszett Mohácsnál, de átvertem a cuccot, én, a szegedi Dugovics Titusz, ahogy kellett, rohadjanak meg a kollégák, a hallgatók, mindenki, a bankszámlámat ismeritek, vagy ha nem, akkor értesítsetek, mikor van ürülés a jachton vagy a honvédelmi repülőtökön és még lennének ötleteim…
Két eset, de valahol ugyanarról szól mindkettő.
Mint amikor az apa- és anyagyilkos a bíróság előtt, az utolsó szó jogán azt mondja: kérem a t. Bíróságot, hogy az ítélet meghozatalakor mérlegeljen, s vegye figyelembe, hogy árva vagyok.
Címkép: Pál József szegedi professzor