Posted by Varga Zoltán
>Csak, nyugi!
>Csak, nyugi!
Alszunk még párat, és egy vadregényes reggel arra ébredhetünk, hogy nem kell tovább irkálnom.
Nem lesz hova. Merthogy hosszas vajúdás, Karmelitában átvirrasztott éjszakák, némi pálesz és többszöri nekifutás után majd jól bedarálják a demokrácia utolsó morzsát őrző fészbukot és társait….Mondjuk, ha valamit, akkor ezt nem gondoltam volna, hogy valaha is néhány profitorientált multi fogja majd a szabadság lángját óvni a mi silány és aljas vezetőinktől. Most meg? Öcséééém! A nagyokat pislogó Zuckerberg véd meg engem nemzetünk fénylő csillagától. Itt tartunk….
Persze a szólásszabadság legyalulását a dekázóbajnok igazságügy miniszterünk – akinek, minő szerencse, épp most sikerült alig 8 milliós önrésszel majdcsak 200 milliós bankhitelt gründolnia néhány kacsalábon forgó kecóra a belvárosban. – szofisztikáltan csak „a nagy technológiai vállalatok hazai működésének szabályozásaként” emlegeti.
Mert, ugye ezt az én Eszterke néném, a maga 85 évével majd nem nagyon érti. Nem is fog neki fájni.
Aki meg érti, az ellenség. Az pusztuljon. Ne irkáljon. Senki! Igyon pálinkát, vagy/és szülje tele a világot.
Ne gondolkozzon. Arra ott van Kósa, meg a pacalhuszár. Az való nekünk.
Reggelente meg a Kedves Vezető a stadionvégi dácsájában a hokedlin merengve, majd eldönti merre az előre. Nem kell ide virológus, meg professzorok hada. Ő – a Kedves Vezetőre gondol itt az író! – majd tudja mikor, milyen vakcinát, melyik fürkész honnan, mennyiért, kiknek fog szerezni. Hogy mennyi lesz a sáp. Az alkotmányos költség, vagy mifene. Kevésbé tájékozottaknak jelzem: ezt tíz éve még lopásnak hívtuk. Rég volt. A portyázók a többit megoldják.
Nem kell ide facebook. Nem vagyunk elég érettek a sok információra. Majd ők, a keresztény(?)demokraták(?) megvédenek minket. Leginkább maguktól.
Ahogy a Cosa Nostra teszi immár évszázada. Van az a pénz. Ahogy megvédték már a családokat a játékautomatáktól, a dohányzás ártalmaitól, a trafikoktól, a magánnyugdíjpénztárak befektetéseitől, a bamba népet a Balatontól, este a közvilágítástól. Eddig jól sikerült. Cca. ötezer milliárdunkba fájt, meg tíz évünkbe. Megérte! Megérte? A szabadságunk bánta. A zsenge demokráciánk. Személyes tragédiák, és szétszakított családok. Egy valaha volt ország helyett a felcsúti dácsa tyúkudvara, amit beárnyékol egy moslék stadion. Ez, az ő védelmük ára.
De, semmi gond, feleim! Az egészségügyünk kitűnő, aki mást mond az soros, vagy hazudik. Ugyan, több mint 12.000 a Covid áldozatainak hazai száma, és sehol nincs még a vége, mert a Kedves Vezető kedves pribékjei lélegeztetőgépekkel, maszkokkal, újabban már a vakcinákkal is bizniszelnek, a szimpatikus, szexualitásában ismét kiteljesedő mangalicaszerelő zsebét tömködik százmilliárdokkal. Kaszinózni repkednek, meg a jó ég tudja, a Maldív szigetekre, és tavaszra a nyilvánosság utolsó, már alig-alig pislákoló lángjait oltogatják-tapossák fekáliába, más meg nem számít.
Nyilvánosság? Minek? A hányadék propaganda sem az. Újság sincs. Akkor? Minek közösségi média, Facebook, Twitter és társai? A végén még kiszakadnánk ebből az őrült, beteg, szürreális rémálomból.
A nagy technológiai vállalatok hazai működésének szabályozása. Ez az új jelszó. Mi meg, alig tízmillióan azon jógázunk itt, ki-ki vérmérséklete szerint anyázódva, vagy jámbor türelemmel, hogy „Mimagyarok”, Isten népe vagyunk, a kiválasztottak, Európa génbankja. Azon agyalunk, hogy ki az anya, mert azt már tudjuk, hogy az apa, a mi apánk, hősünk, vezetőnk, istenünk, mindenünk az a Kedves Vezető.
Értem én, csak ott a gond, hogy tavaszra nem lesz kinek, és miért mindezt elmondanunk. Nem lesz hol. Mert addigra, HA HAGYJUK, majd ettől is, a Facebooktól is, jól „megmentenek” minket, ahogy tették ezt a pénzünkkel, a jövőnkkel, a családunkkal.
HA HAGYJUK!