A Brexit megrázza Britanniát

Posted by
Andor Mihály
>Tagesanzeiger
Üres bolti polcokról, rothadó húsról és árrobbanásokról számolt be a svájci lap a brexit kapcsán. Boris Johnson „fantasztikus megállapodást ígért honfitársainak az EU-val fenntartott kereskedelmi kapcsolatokról, de a nagy-britanniai valóság minden más, csak nem nagyszerű.
Először Észak-Írországban vált láthatóvá, hogy valami nincs rendben. Az új év legelején felbukkantak az üres polcrészek a szupermarketekben, aztán ezek az üres részek egyre nagyobbak lettek. A helybeliek zavartan dörgölték a szemüket.
Az Angliából, Walesből és Skóciából érkező, megszokott cikkek nem tudnak átjutni a tengeren. Ugyanakkor a skót halászokat az sokkolta, hogy a fogást már nem tudják „Európában” értékesíteni. A friss halat szállító kamionok a csatorna innenső vagy túlsó partján megrekedtek. A megszokott 12-24 óra helyett egyszerre csak öt napba telt, amíg eljutnak a franciaországi boulogne-i piacra, és addigra az áru megrohad. Hasonló a helyzet a hússzállítmányokkal is, amelyek sehogyan sem jutnak át Calais-n a papírok gyakran hibás kitöltése, vagy az alapos ellenőrzések miatt. Akár több napos állásidők is előfordulhatnak, és az áru közben megrohad.
Emellett az Egyesült Királyságban sok nagy áruházlánc, valamint kis- és középüzem januárban úgy döntött, hogy a sok adminisztráció és a magas költségek miatt nem érdemes exportálni a termékeiket. Számos európai vállalat is leállította január eleje óta a Nagy-Britanniába irányuló exportjait. Az Európából valamit megrendelő britek viszont csak néztek, amikor a futár hatalmas plusz összegeket követelt tőlük, amelyről a megrendeléskor szó sem volt, de közben megemelkedett az áfa, vámot vetettek ki, és a futárszolgálatok is megdrágultak, és mindez összesen mintegy 30 százalékkal emeli meg a fizetendő összeget.
Minderre senki nem számított, amikor Boris Johnson karácsonykor „fantasztikus megállapodást” ígért. Ám már a brit muzsikusok is riadót fújtak, mert az új vízumszabályok megnehezítik az EU-ban való utazásaikat, sőt, esetenként turnékat teszek lehetetlenné. Hasonló panaszok vannak szinte minden ágazatban a motorsporttól a divatiparig.
A brit egyetemekre kevesebben jelentkeznek az EU-ból. Az autóiparban, ahol még mindig több mint 800 ezer ember dolgozik, nagy a bizonytalanság, és még egyáltalán nem megoldott a brit pénzügyi ágazat jövője, noha a nemzeti gazdasági erő mintegy 80 százalékát adja.
Egyelőre azonban a főleg Skóciában honos halászok és a halfeldolgozó ipar érezte meg súlyosan a válságot: január első felében napi egymillió font veszteséget jelentettek. A múlt héten langusztával, rákkal, homárral és lazaccal megrakott kocsikkal vonultak a brit parlament elé, és azzal fenyegetőztek, hogy a rakományt az utcára borítják. A kormány sietve létrehozott egy 23 millió fontos kárpótlási alapot, de ez nem változtatott a skót halászszövetség véleményén, amely szerint a brit kormány velejéig nyomorúságos megállapodást kötött az EU-val. Különösen a brexitttel kapcsolatban korábban lelkes skót partvidéken csapott át a hangulat nagyon gyorsan a másik végletbe. A konzervatív képviselőknek rettegniük kell a helyeikért, és a négy hónap múlva esedékes választáson a Skót Nemzeti Párt mandátumot remél egy új függetlenségi referendumhoz.
A megfigyelők azonban a brit egységre leselkedő veszélyt látnak Észak-Írországban is, ahol az EU-val továbbra is belső piaci és vámuniós szabályozás van érvényben. Ezért a brit „szárazföldről” érkező szállítmányok esetében szintén ellenőrzés és bürokratikus papírmunka szükséges. Ennek nyomán megjelentek az üres polcok, és sok brit cég döntött úgy, hogy a plusz munka és költség miatt nem szállít többet Észak-Írországba. Az ottani unionisták ezért dühödten követelik, hogy London számolja fel ezeket a gondokat, noha ez sértené az EU-val kötött megállapodásokat, és noha ők voltak azok, akik követelték a kemény brexitet, és ezzel elősegítették a jelen helyzet kialakulását.
Az ír kormány eddig óvatosan reagált a helyzetre: nem szeretné, ha az a vád érné, hogy a brexitet az ír egység propagálására használja fel. A valóságban azonban az észak-írországi szupermarket-láncok már hozzáláttak, hogy a hiányzó brit árut az Ír Köztársaságból, vagyis az EU-ból pótolják. Emellett az ír kormány felajánlotta az észak-ír diákoknak, hogy lehetővé teszi a számukra a további részvételt az Erasmus-programban, amelyből Nagy-Britannia éppen kiszállt.
(Horváth Júlia lapszemléje)