A Navalnij-ügy hat tételben

Posted by

Stier Gábor
>Miről szól az Alekszej Navalnij körül felfokozott hangulat? A szabadságról vagy a hatalomról? Mi köze ennek ez az orosz politikai átmenethez? Kik e játszma főszereplői? Mennyire önálló játékos ebben a játszmában Navalnij? Hat tételben a Navalnij-ügyről.
Egy. Már Alekszej Navalnij megmérgezése, majd most Berlinből hazatérése, letartóztatása, a Putyin palotája című film és a tiltakozások is elsősorban az orosz hatalmi átmenettel szoros összefüggésben értelmezhetők. Ebben a játszmában a Kreml körüli „bástyák” és a Nyugat aktivizálódásának hullámán kerül egyre inkább az előtérbe az ellenzéki politikus. „A Navalnij-ügyet tehát szélesebb kontextusban érdemes vizsgálni, és jóval több annál, minthogy a Kreml félre akarna állítani egy számára kellemetlen ellenzékit. A szálakat befolyásos orosz és nemzetközi erőcsoportok mozgatják”
Sok tekintetben közös az érdeke a hatalomra vágyó Kreml körüli liberális, nyugatos szárnynak és az orosz szuverenitást megtörni, a befolyást meg/visszaszerezni akaró külső erőknek. Ebben a harcban Navalnij kétszeresen is csupán eszköz, bábu a sakktáblán.

Kettő. Az elmúlt jó egy hétben történtek még inkább kiélezik a harcot a Kreml körüli két fő erőcsoport, a nyugati pénzektől függők, ebből élők (bankok, pénzügyi szféra, technológiai cégek) és a gazdagodásukat az orosz költségvetésre alapozók, a hazai beruházásokból, fejlesztésekből gazdagodók, Navalnij filmje nyomán, a „Palota pártja” között.

„Ez a harc egy ideje már a háttérben folyik, és csak idő kérdése, hogy a nyilvánosság előtt is megjelenjen. Ebbe a szembenállásban fontos faktor a külső erőkhöz, így például a Biden-adminisztrációhoz viszonyulás kérdése”

Érdemes felidézni ennek kapcsán Dmitrij Medvegyevnek még az amerikai kampányban megjelent cikkét – Amerika 2.0 – amelynek fő üzenete a jó együttműködés romantikus vágya, amelynek beteljesülésére akár még a politikai átmenet is tekintettel lehetne. Ezzel szemben a „szilovikok” inkább a szembenállásra játszanának.

Három. Miért érdekes ebben a játszmában a gelendzsiki megalomán palotáról szóló film, amely lényegében egy tíz éves sztorit melegít fel? Érdemes idézni ezzel kapcsolatban az ókori kínai filozófus-hadvezér Szun-ce máig nagy hatású kézikönyvét, amelyben azt tanácsolja, hogy „az ellenséget nem csak golyózáporral, hanem szavakkal is kell gyengíteni”

„El kell érni, hogy az ellenség fővárosának utcáin az emberek az suttogják, hogy a herceg kifosztja a saját népét, a tanácsadói elárulták, a csinovnyikok elzüllöttek, a harcosok pedig éhesek. A buták előbb elkezdenek panaszkodni, majd a saját hazájukat átkozzák. S ekkor bevonulunk a megnyíló városkapun!” – írja Szun-ce. Nincs tehát új a Nap alatt! Teljesen mellékes ebből a szempontból, hogy Putyin, illetve rendszere mennyire korrupt.

Négy. Az előző tétellel szorosan összefügg egy nem is olyan régi posztszovjet párhuzam a sok közül, amikor a korrupció vádja beépült az úgynevezett színes forradalmak technológiájába. A Navalnij sztori erősen emlékeztet például a lassan két évtizeddel ezelőtti „Ukrajna Kucsma nélkül!” akció sorozatra. Navalnij most egy személyben játssza el a meggyilkolt újságíró Gongadze, és a „megmérgezett” ellenzéki elnökjelölt Viktor Juscsenko szerepét.

„A cél, hogy a deszakralizálással nyomást gyakoroljanak Vlagyimir Putyinra. Szűkítsék a belpolitikai mozgásterét, elérjék, hogy ne induljon még egy elnöki ciklusra, és lehetőség szerint minél kisebb hatása legyen a politikai átmenetre”

Az elnök népszerűségének esetleges megcsúszása előrehozhatná az utódlást, amelynek a liberális szárny egyik képviselője lehetne a befutó. A „szilovikok” természetesen minden erővel igyekeznek ezt a szcenáriót megakadályozni, akár egy mérgezés árán is. Igaz, ez fordítva is lehet logikus érdek.

Öt. Navalnijék és a mögötte álló hazai és külföldi erők a tüntetések beindításával elkezdték a kampányt, és igyekeznek meghatározni a közbeszédet. Felvette a kesztyűt a hatalom is, amely az első lépésben láthatóan erőt demonstrál. A tiltakozások kapcsán a szabadságról cikkezők figyelmébe ajánlom, hogy ebben a csatában nem az ellenzék győzelme a cél – minden játékos tisztában van azzal, hogy ez nem reális –, hanem a nyomásgyakorlás, amelynek révén a Kreml körüli „bástyák”, és a külföldi játékosok is – mindenek előtt a Nyugat – a politikai átmenet neki leginkább megfelelő forgatókönyvét szeretné kikényszeríteni.

„Ez a csata egyben a Putyin-rendszer stabilitásának, működőképességének a próbája is”

Közben az is kiderül, hogy maga Putyin mennyire tud végig az erőcsoportok feletti döntőbíróként, az erőegyensúly garanciájaként stabilitást adni az átmenetnek.

Hat. S ha a fentiekből indulunk ki, akkor azt is láthatjuk, hogy „a koncert még csak most kezdődik”

A mostani tiltakozások csak szondázzák az erőviszonyokat, megadják az alaphangot, aztán az őszi parlamenti választások előtt már hangosabban szól majd a zenekar, a gálakoncert pedig 2023 őszén várható, a 2024 márciusában esedékes elnökválasztás előtt.

Címkép: Rendőrök fognak közre egy tüntetőt, az Alekszej Navalnij letartóztatása után utcára vonuló ellenzéki demonstráción Moszkvában 2021. január 23-án
Fotó:EUROPRESS/Kirill KUDRYAVTSEV/AFP