Évszaknyi Új Hét

Posted by

Ágoston Hugó
Három hónapja jelenik meg az Új Hét.
Nem nehezebb és nem könnyebb csinálni, mint gondoltuk, nem elkeserítőbb és nem lelkesítőbb a fogadtatása.
Gyűl a tapasztalat az alapvető két célkitűzést tekintően: hogy „megosztó élményportál” legyen, „in memoriam A Hét”; illetve hogy – bár továbbra is egyedül csináljuk, a legkisebb anyagi, intézményi, bárminemű támogatás nélkül – minél teljesebben „működjék” a két alapelv: a szerkezet funkcionalitása és a szerkesztettség.
Számos tapasztalathoz vezetett a Google analytics statisztikai, webanalitikai oldal böngészése, bár a látogatottság mutatói (látogatók, egyedi látogatók, oldalmegtekintések, „munkamenet”, látogatás átlagos időtartama, új vagy visszatérő látogatók) egyrészt nem nagy értékük, másrészt szabálytalan ingadozásuk miatt nemigen teszik lehetővé a gyakorlatban hasznosítható következtetések levonását; megerősíthetnek viszont intuitív elképzeléseket,
Részletesebben: most már el lehet mondani, hogy az oldalmegtekintések száma havi átlagban mintegy 8500, napi átlagban 280, a látogatóké 2500, egy oldalon egy alkalommal négy percnyit időz egy látogató.
Sok ez, kevés ez? Ha hírportál lennénk, vagy pedig marketing-céljaink volnának (például reklámok, lásd kattintásvadászat meg hasonlók), akkor valószínűleg kevés lenne. A négy perc elégnek tűnik, tekintve, hogy az Új Hét felületén sok a rövid, sőt nagyon rövid anyag (vicc, álhír stb.), ugyanakkor sajnálatos, hogy a főoldalon hátrább/lentebb levő menüpontokra/kategóriákra (SAJTÓ/FÓRUM, VÉLEM ÉN, TUDOM ÁM, DOKU/TÉKA, AHÉT50) és (al)rovataikra nemigen jut figyelem.
De még az első két kategória (AJÁNLÓ, KÖZAKTUÁL) és rovataik közül is inkább csak azok a keresettek, amelyeknek cikkei azonnal szem elé kerülnek. Pedig az első mint élményportál, a második mint hírportál a maga (al)rovataival alig két kattintással (katt a kategóriára, katt az alrovatcímre) tematikus csoportosításban is előadja az anyagokat – mondjuk az összes LÁTVÁNY-t és az összes HUMOR-t, hogy a legkedveltebbeket említsük.
Nagy gondunk, hogy a főoldalon, amely a weboldal megnyitásakor (ujhet.com) teljes pompájában az olvasó elé tárul, a jobboldali hasáb bejegyzéseit a kedvetlen olvasók alig frekventálják. Pedig hát… kattintsanak csak rá a kis nyílra a szöveg végén (nem a PNL logója!), és meglátják, milyen érdekes dolgok vannak ott.
A szerkezet és a szerkesztettség kívánalmait illetően teendőnk a rovatok számának csökkentése az egyes kategóriákon belül, hogy a portál felépítése minél áttekinthetőbb legyen, “mentális térképpé” váljék. Nem tudjuk, hogyan, de szert kellene tennünk fordítókra és legalább egy-egy beíróra, akár alkalmi hírszerkesztőre és olyan „megfigyelőre”, aki szemlézhető anyagokra hívja fel a figyelmet a román, a magyar és a külföldi sajtóban. No meg egy új webmesterre, immár egy hónapja, miután a régi elhagyott. Reméljük, túl sok hiba nincs az írásainkban – a kevésre is jó lenne, ha a kedves olvasók felhívnák a figyelmünket.
Aminek örülünk, amit sikerként könyvelhetünk el: kiváló szövegek kiváló munkatársaktól (a jelenből és a múltból), a rangos publicisztika, a szép forma, a közel ezer bejegyzés (poszt, cím): naponta átlagosan kilenc megszerkesztett, közzétett, frissített cikk…
Több barátunk észrevételezte, hogy témaválasztásban „eklektikusak” vagyunk: Orbán és ellenzék, jehovisták és Marx-Engels stb., baloldal és jobboldal, olykor hattyúdal – erre válaszunk az, hogy ismertetni minden fontos információt, minden összefüggést és minden álláspontot kell; a véleményeket az olvasó a publicisztika-rovatban találja meg. A szelekció nyilvánvalóan mutat azért akár elvi-ideológiai preferenciákat, esetünkben: haladás-pártiság, demokratikus elkötelezettség, populizmus-ellenesség, megosztottság-ellenesség stb. Ha belefér: egy kis európai föderalizmus… Mindenek fölött az igazság, a törvények és a magyar nyelv és kultúra tisztelete. Mint szegény lánynak (valamikor!) a szüzesség, a jó szándék a fő erényünk.
Említettük a humort és a látványt mint amiből talán elég van, legalábbis ebben a szerkezetben; nagy adósság a romániai eseményeknek, valamint a tudománynak szentelt rovatok felfuttatása; de ugyanígy a hazai prérin egyedülálló vélemény/publicisztika rovatunkra valahogy jobban rá kellene irányítani a figyelmet. Igen, pont az ilyesmikkel kapcsolatban merül fel a Facebook használata – de a tőle való idegenkedést még nem sikerült legyőznünk, ugyanakkor titokban azt reméljük, hogy egyre több olvasónk egyre több cikkünket osztja meg, ahol csak lehet.
Kedves olvasó!
Nem nehezebb és nem könnyebb, nem elkeserítőbb és nem lelkesítőbb az Új Hét első három hónapjának a tapasztalata, mint gondoltuk. A folytatás ellen nem szól több dolog, mint amennyi mellette – úgyhogy folytatjuk. Amíg bírjuk, vagy amíg valami meg nem akadályoz benne.
Sajnos nem fiatalodunk – fugit irreparabile tempus. Egy dolog azonban az ötven évvel ezelőtti A Hét-ből biztosan megmaradt: ugyanúgy várjuk minden jelentkezését az Új Hétnek is. Címünk, olvasók, munkatársak és megfigyelők számára: u7.szerk@gmail.com.

Végül leltár helyett lapunk linkjét ajánlunk szíves figyelmükbe.

Ágoston Hugó az Új Hét főszerkesztője

A címképet Ágoston Hugó választotta: Világítótorony viharban