Az Orbán-évek fantom évek voltak

Posted by
Gábor György
>Elhíresült, s megszületése óta sokszorosan cáfolt elmélet a német Heribert Illig író, könyv- és folyóirat-kiadó „fantom-középkor” vagy „kitalált középkor” teóriája (Das erfundene Mittelalter). Részben a kevés történeti forrásra, részben a különböző eltérő naptári rendszerekre alapozott elmélet szerint közel háromszáz év (i.sz. 614-911) nem létezett, az akkor élt személyek pedig vagy szintén nem léteztek, vagy kitalált alakok voltak.
Az kétségtelen tény, hogy igen sok, egymást váltó vagy egymással párhuzamosan futó naptári és időszámítási rendszer létezett, gondoljunk a legkorábbira, a babiloni naptárra, a görög naptári rendszerekre, a zsidó naptárra (luah), a kínai luniszoláris naptárra, az egyiptomi naptárra, a mohamedán naptárra, a római naptárra, Caesar naptári reformjára, a Julianus-naptárra, a Gergely-féle naptárra, vagy a kronológia alapjaira, amelyek kultúránként és civilizációkként változnak: például a görög mítikus kronológia, az olimpiai évszámítás, Róma alapításának ideje, a bibliai világteremtés ideje, a keresztény eszkatologikus időszámítás, a Krisztus születése szerinti időszámítás, a hidzsra szerinti mohamedán időszámítás, a francia forradalmi időszámítás stb.
Jóllehet Heribert Illig elméletét elutasítottam, de a mai napon tudományosnak vélt elképzelésemben megrendültem. Történt, hogy a tavalyi év utolsó napjaiban megvett idei, 2021. évi asztali naptárban lapozást eszközöltem, miután a mai nappal elkezdődött az év 4. hete. És mit látok? Azt, hogy ennek a hétnek a vége, a szombati nap 31-ére esik, míg a naptár hivatalos álláspontja szerint vasárnap újra 31. következik.
Hát így. Megállt az időszámítás (az égen néma állócsillagok), s most már valamennyi elkövetkezendő nap január 31. lesz, az idők végezetéig. Minden más fantom-idő.
Nekem és ennek az országnak ugyan semmivel sem lesz jobb, de hátha ük-ük-ükunokáink majd megállapítják, hogy a Julianus- és a Gergely-naptárt követő Orbán-naptár (NER-naptár) szerint azok az évek csak fantom-évek voltak, nem is volt Orbán, nem volt Kövér, s nem volt Áder, ezek mind fantom-személyek lehettek, s talán még a Magyarságkutató Intézet sem volt, csak egy rossz álom, mi több, az a Káslernek nevezett valaki, akiről orvostani leírások maradtak fenn, valójában egy metamorfózisra képes homunculus lehetett csupán, aki hol ősmagyar harcosnak tüntette fel magát, hol Mátyás király csonthalmainak, de a legviccesebb az volt, amikor a másodperc tört részére valamilyen egészségügyérnek igyekezett láttatni magát. És az eljövendő történészek már biztos források alapján lesznek képesek beazonosítani egy bizonyos Vidnyánszkyt, valamiféle Novák Emilt (de az is lehet, hogy Novák M. Ilt), néhány mitológiai keveréklényt, köztük egy Szarkát és egy Szarvast, akik egy Bicska Maxi uralta, minden morál nélküli gengszterbanda tagjai voltak egy negyedosztályú drámaíró Koldusopera-átiratában, és ük-ük-ükunokáink végre rájönnek arra, hogy a Covid-19 nem lehetett más, csak egy soha nem látott mértékű természeti pusztítás, amely romhalmazként hagyta maga mögött a korabeli magyar egyetemeket, oktatási intézményeket, kultúrát, tudományt és művészetet, tisztességet, becsületet, tudást és érdemet, hogy burjánozzék az ócskaság, a tisztességtelenség, az aljasság, a tudatlanság, a hazugság, a meghunyászkodás és a gyávaság. Ehhez fogható pusztításra ember aligha lehetett képes – gondolják majd a világ más pontjain felcseperedett ük-ük-ükunokáink, vagy ha – egy számukra addig ismeretlen ok miatt – mégis, a dúlásnak, a dühödt és értelmetlen rombolásnak, a generációkat megkeserítő és ellehetetlenítő vandalizmusnak, amely kizárólag néhány velejéig romlott gazembernek az érdekeit szolgálhatta, egy efféle kiterjedt értékpusztítását az emberek többsége semmiképpen sem hagyhatta jóvá.
Nem lapozom tovább a naptáramat, ám szívből remélem, hogy egy hét múlva, a hétfői napot ugyancsak január 31-ének jelöli majd az Orbán-naptár.