A harc szükségessége

Posted by

Gaál Péter

>A békéltető abban a reményben eteti a krokodilt, hogy őt eszi meg utoljára.
(Winston Churchill)
Állítólag, de végül is mindegy. Ez úgy hozzáillik. És úgy nagyjából erre mondta László András, hogy van a pacifista, és van a pacifikus. Előbbi mindenáron békét akar, amiből előbb-utóbb kivédhetetlenül háború lesz. Folyamatos engedményekre kényszerül, addig a pontig, ameddig ezek az engedmények már létében fenyegetik.
Angliának a szégyen és háború között kellett választania. A szégyent választotta, de a háborút is meg fogja kapni, mondta Churchill München után, és ezt viszont kétségkívül mondta. A pacifikus, szemben a pacifistával, GYŐZELMES békét akar (pax triumphalis), és tudomásul veszi, ha nem térhet ki a háború elől, amit mindenféleképpen jobb pozícióból vívhat meg, mint előbbi.
És ne mondják nekem, hogy a háború (szélesebb értelemben konfrontáció) elől mindig ki lehet térni, mert nem lehet. Bárki kerülhet olyan helyzetbe, hogy választania kell: vagy harcol, majd erőszakot szenved, vagy erőszakot szenved, majd harcol.
És ha nem harcol?
Akkor nem szenved, hanem…
… kiszenved.