Másra öntött hibák

Posted by

Tamás Ervin

>Ma január 22-dike van. Bejelentették, hogy az Országos Gyógyszerészeti és Élelmezés-Egészségügyi Inézet egyszerre engedélyezte a Szputnyik és hirtelenjében az AstraZeneca forgalomba hozatalát, de a végső szót majd a Nemzeti Népegészségügyi Központ mondja majd ki. A rohamtempó már csak azért is indokolt, mert az Astrára várhatóan egy hét múlva az uniós hatóság is áldását adja, remélhetően február végére az oroszra is. Az Astra esetében biztosra mondhatjuk, hogy a brüsszeli jóváhagyásig érdemleges mennyiség nem fog Magyarországra érkezni, kérdés, hogy februárban mennyi orosz. De nekünk ne mondják meg, hogy mit, miért, mikor csináljunk – az Astra esetében nem más ez, mint üresjárat, kommunikációs árukapcsolás, mialatt szabadon ekézhető a mindenről lemaradó EU.
Hülye, aki politikát bele.
Akkor, bízva a csodálatos magyar nyelvben, menjünk mi is a “szíve közepének a problémának”. Brüsszel körülményessége igaz, de nehezebb forgatókönyvet készíteni sok tagállam eltérő anyagi és egyéb érdekeinek összehangolására, mint egynek – ezért is rendelhettek előbb a brit illetékesek, ahol több is a korlátozás.
Izrael sokkal többet fizetett a vakcinákért, ami pedig szervezettségüket, a tesztek számát és a kontaktkutatást illeti, a magyar nyelv ezt használná a probléma gyökerének – mert, ami itt volt, az nem teszt, még kevésbé kontaktkutatás, nem beszélve a regisztráció és az oltási terv hézagjairól.
A főnök imádja vödörrel másokra önteni a hibákat, Brüsszelre különösen, a magyar nyelv csodálatos szava, az önkritika, nem jellemzi. Február végétől lesz itt vakcina, tessék erre készülni, nem nyomni a vakert és a hatóságokat, amelyek kezdenek riadtan pecsételni.
Brüsszel sara ettől még létezik, de a szállítások meg fognak indulni, oszt megint kiderül idehaza, hogy a monstre egészségügyi átszervezés lázas betegnél kockázatos. Fáradt, dühös, bizonytalan az az apparátus, amelyik valóban áldozatot hoz értünk, s naponta értesül arról, hogy nem oda, hanem ide, nem azzal, hanem ezzel, nem így, hanem úgy, s közben meg is félemlítik.
Látom magam előtt a műtétre váró nyomozót, hogy doktor úr, nincs műtét, de magának annyi – igaz, a borítékban, amit tőlem elfogadott, nincs semmi. Tényleg nincs.