Estike Kornaival

Posted by

Simkó János
>„Egy zsarnoknak könnyebb dolga van, ha csak két gyeplőt kell rángatnia, nem ezret. Hatalmi piramis épül ki: tetején a legfőbb vezető, aki parancsokat ad az alatta lévő szintnek, s akaratát engedelmesen teljesítik. Vagy ha úgy tetszik neki, közvetlenül is átnyúl, és kézi vezérléssel kormányozza az alsóbb szintű, közép- és kis vezetőket.”
*„Nem csak azokra haragszom, akik a rosszat művelik, hanem azokra is, akik eltűrik, hallgatnak, lapulnak.” (Kornai János)

1928. január 21-én született Kornai János Széchenyi-díjas magyar közgazdász, egyetemi tanár, a Magyar Tudományos Akadémia rendes tagja. Jó egészséget kívánok, sokak nevében a 93 éves professzornak!
*
Farkas Zoltán: Az autokrácia jellemzőit összefoglalva már 2010-ben felvillantotta azt a lehetőséget, hogy a hatalmon lévők át fogják rajzolni a választási rendszert, csökkentik a rivális erők esélyeit, és szavazati jogot adnak a határon túli magyaroknak. Ez meg is történt, így még nehezebb kibillenteni őket a hatalomból. Hallgattak önre a hatalom birtokosai?
Kornai János: Nem hiszem, hogy az ország vezetői közül bárki rá lenne szorulva az én tippjeimre. Olyan ez, mint két jó sakkozó játszmája. Az egyik a kutató, akinek kötelessége kitalálni, hogy a másik mit fog lépni. A sakkirodalom és az állás ismeretében ez megoldható. A másik oldalon a politikai hatalom ura ül, aki a maga machiavellista módján mestersakkozó. De itt le kell állni a sakkjáték-metaforával. A sakkban ugyanis vannak kötelező játékszabályok, a mérkőzést nyilvánosan ellenőrzik. A mi partinkban a játékos menet közben a maga javára módosítja a szabályokat, és nincs bíró, aki emiatt leállítaná a játszmát.
Farkas Zoltán: Egyébként a Számvetésben már hét éve felveti, nem menne olyan messze, hogy Magyarország többé nem jogállam. Most még az?
Kornai János: A jogállamiság nagy, összefoglaló fogalom, sok elemből tevődik össze, és valamennyinél vizsgálható, hogyan alakult a helyzet. Most csak két komponensét emelem ki. Az első a törvény tekintélye. A jogállamban a törvény az törvény; tetszik, nem tetszik, végre kell hajtani. Az elmúlt években nagyon sok minden történt, ami megtépázta a törvények tekintélyét: tömegtermelésben alkotják, összecsapják őket, tele vannak jogászszemmel is hibának minősülő paragrafusokkal, nem tárgyalják meg előzetesen az érdekeltekkel, aztán kiderül, hogy nemcsak érdeksérelmet okoznak, de nem is lehet végrehajtani őket, folyton módosításra szorulnak. Törvénybe iktatják az uralkodó csoportnak kedvező kivételeket. Mégsem lehet azt mondani, hogy a törvények tekintélye teljesen megszűnt volna, hogy mindenki habozás nélkül megszegné őket. A másik a bírói függetlenség, ami még ennél is fontosabb. Nem mondhatjuk, hogy minden bíró valamennyi ítéletében arra törekszik, hogy a felső hatalom tetszését elnyerje. Kétségtelen, hogy a bírói függetlenségen nagyon súlyos sérelmek estek. Volt egy szelekciós folyamat a régi bírók kiszorítására és olyanok kinevezésére, akik a mai hatalom neveltjei, akik lojálisak a rezsim iránt. A politikai színezetű ügyekben nyomásgyakorlás történik. De számos jele van annak is, hogy a bírói függetlenség felszámolása még nem ment végbe. Vagyis a kérdésre, hogy Magyarország még jogállam-e, nem helyes igennel vagy nemmel felelni. Felemás vagy átmeneti állapotban van, a bíróság betagosításának a lassítása tiszta haszon.
(Részlet Farkas Zoltán Kornai Jánossal készített interjújából, HVG, 2017. november 14.)
*
„Magyarországon 2010-ben a jól-rosszul működő demokrácia kiépítése megtorpant, az ország erőteljes U kanyarral visszafelé indult. A fékek és ellensúlyok rendszerét hamar elkezdték lerombolni, sajátos képződmények jöttek létre. A régió posztszocialista országai közül elsőként Magyarországon mozdult el az autokrácia felé a kormányzati berendezkedés.” (Kornai János, Látlelet, HVG Könyvek Kiadó, 2017.)