Kegyelem

Posted by

Fábián András
>A nagy amerikai mozgolódásban már szinte fel sem tűnt, hogy a leköszönő elnök, Orbán Viktor nagy barátja és – talán nem túlzás – példaképe, a hatalomban töltött utolsó óráinak egyikét azzal töltötte, hogy kegyelmet adott 143 embernek. Ehhez képest szinte visszahang nélkül hullott a semmibe, hogy pár nappal az elnöki kegyelmi kampányt megelőzően, tizenhét évvel az utolsó amerikai halálos ítélet végrehajtása után, még gyorsan kivégeztetett 13 rabot a halálsorról. Gondolom, az amerikai halálbüntetés pártiak bepárásodott a szeme a boldogságtól.

Most azonban mégis inkább azokról szeretnék elmélkedni, akik a legfelsőbb helyről érkező kegyes döntés alapján megbocsátást nyertek. Pontosabban egy személyről. Orbán egyik kedvenc lobbistájáról, Steve Bannonról. Mégpedig azért, mert sokan e kis hazában nem is tudtak arról, hogy a valamikor az amerikai elnök (Trump!) csapatát erősítő Bannont pár hónapja az FBI büntetőeljárás alá vonta.

Bannont és három társát bűnszervezetben elkövetett postai csalás és pénzmosás gyanúja miatt 2020. augusztusában le is tartóztatták. A postai csalás bűntette nálunk (sajnos) nem ismert tényállás. Az a lényege, hogy pénzügyi vagy más természetű visszaélésekhez a postát vagy más telekommunikációs csatornákat (pl. e-mail) vesz igénybe az elkövető. Gondoljunk csak bele, milyen hirtelen megszűnnének a „társadalmi konzultációk”, oltási „regisztrációk”, ha nálunk is bevezetnék ezt a törvényt. Igaz, persze, hogy valószínűleg a Magyar Posta is a tönk szélére kerülne. Ami viszont az említett pénzügyi bűncselekményt illeti, Bannon annak idején a We Build the Wall (Felépítjük a falat) nevű kezdeményezés élére állt, amelynek célja a mexikói-amerikai határra tervezett határzár felépítésének társadalmi-pénzügyi támogatása volt. Ő és társai erre összekalapoztak 25 millió dollárt, amiből körülbelül 1 millió saját zsebbe vándorolt. Ennek (is) eszköz-cselekménye volt a postai csalás. Azért, hogy szabadlábon védekezhessen, 5 millió dollár óvadékot kellett letennie.

Nem ez volt Bannon egyetlen kudarcos vállalkozása. (Most nem beszélünk arról, hogy Trump stábjából is kirúgták.) 2018-ban kezdett el dolgozni a The Movement (Mozgalom) nevű alapítvány létrehozásán. A Mozgalom célja az volt, hogy az EU jobboldali, populista politikusait anyagilag, közvélemény-kutatásokkal és adatelemzésekkel támogassa. Az volt a terv, hogy a 2019-es Európai Parlamenti választásokon az általa is támogatott pártok delegáltjai a mandátumok legalább egyharmadát megkaparintsák. A Mozgalom kifejezetten a Soros György-féle Nyílt Társadalom Alapítvány ellenpontjaként működött volna. És hogy ehhez kik lettek volna az ő partnerei? Érdekes a kampány-lista. Bannon felkereste a francia Nemzeti Frontot, a magyar Fideszt, az Olasz Ligát, az Öt Csillag Mozgalmat, az Olasz Testvéreket, Alternatív Németországot, a lengyel Jog és Igazságosságot, a Svéd Demokratákat, a Holland Szabadságpártot, Ausztria Szabadságpártját, a Svájci Néppártot, az Egyesült Királyság Függetlenségi Pártját, a flamand Vlaams Belang-ot, a belga néppártot, a spanyol Vox-ot, az Egyesült Királyság konzervatív pártját, a páneurópai identitárius mozgalmat, a Szerb Köztársaság Független Szociáldemokraták Szövetségét, és az izraeli Likudot (Wikipédia). (A hosszú felsorolásért elnézést kérek, de nem árt, ha az ember pontosan tudja, hogy személy szerint kik és országonként mely pártok azok, amelyekkel szemben a demokráciák megmaradása érdekében fel kell lépni.)

Bannon abban bízott, hogy ezek a mozgalmak – a japán Abe Shinzoval, az indiai Narendra Modival, az orosz Vlagyimir Putyinnal, a török ​​ Erdogannal és az amerikai Donald Trumppal, Szaúdi Arábiával, Kínával, az egyiptomi, a Fülöp-szigeteki, lengyel és Dél-koreai autokráciákkal a nacionalizmus felé vezető globális elmozdulás részét képezik majd. A kísérlet azonban csúfosan elbukott. Le Pen, Salvini és Orbán kivételével Európában lényegében senki nem támogatta a Mozgalmat. Az EP választások során nem is sikerült hoznia a jobboldali populistáknak a várt egyharmadot.

Steve Bannon 2018-ban, a Schmidt Mária-féle Közép- és Kelet-európai Történelem és Társadalom Kutatásáért Közalapítvány meghívására Budapesten járt, hogy az Európa jövője című konferencia előadójaként a magyar adófizetők pénzéből húzott 20 ezer dolláros tiszteletdíjért (durván 6 millió forintért) magasztalja Orbán Viktort. Nem tudhatjuk, hogy a Mozgalom céljaira mennyit áldozhatott a magyar kormány. Az viszont kisvártatva kiderült, hogy Orbán nem volt túlzottan lelkes, lényegében titokban akarta tartani a Bannonnal történt találkozóját. A későbbiek fényében ez indokoltnak tűnik, bár a találkozójukról készült fénykép kettejük derűs egyetértéséről tanúskodik. Madarat tolláról, tartja a magyar szólás.

Itt el is jutottunk egy másik érdekes kérdéshez. Mégpedig oda, hogy hány embert dolgoztatott a magyar (Fidesz) politikai vezetés annak érdekében, hogy Orbánt Amerikában a „legfelsőbb szinteken” fogadják és ezzel felemelkedjék a nemzetközi tényezőknek számító politikusok sorába. Emlékezetes és felettébb megmosolyogtató volt (bár számunkra, magyar emberek számára szánalmas és szomorú) Orbán Obamával történt „összefutása”. A magyar miniszterelnök 2016-ban, egy nukleáris biztonságról szóló konferencia apropóján a hátsó ajtón sündörgött be a Fehér Házba. Itt valahogy találkozott az elnökkel és az udvari fényképész számára pacsiztak egyet, majd ment ki-ki a dolgára. 2019 május 13-án azonban már bejutott Trumphoz az Ovális Irodába. Öröm és diadalmámor!

Ahhoz azonban, hogy ez a pár perces protokoll-vizit létrejöjjön, megintcsak a magyar adófizetők járultak hozzá dollármilliókkal. Nem csak az utazási és az egyéb protokolláris költségekről van szó. Mindenféle lobbicégek is keményen dolgoztak a magyar külügyminisztérium megbízásából azért, hogy Orbán néhány percre a mennyekben érezhesse magát.

Nem hiszem, hogy sokan hallottak például a IV. (negyedik) Connie Mackról. Őt 2016. decemberében 5 millió dollárért (1,5 milliárd forint) szerződtette a magyar kormány, hogy „képviselje Magyarország érdekeit lobbistaként az amerikai politikai életben”. Szíjjártó 2018-ban 160 ezer dolláros, mintegy 46,8 millió forintos, hat hónapra szóló megbízást adott a Policy Impact nevű lobbicégnek, amely már korábban is és később is, megbízható partnere volt az Orbán-kormánynak.  A „magyar érdekekért” lobbizott a szenátusban.  Egy floridai ügyvédi iroda 100 ezer dollárért (30 millió forint) vállalt hasonló feladatokat. Ezek közé a magyar társadalom számára soha hasznot nem hozó befektetések közé sorolhatjuk a Fellegi Tamás volt miniszterhez is köthető, szép nevű Magyar Foundation of North America alapítványt is. Ők „közösségépítésre, kultúrára, oktatásra és ösztöndíjakra” 2013-2018 között 6-7 millió dollárt zsebeltek be anélkül, hogy erről bárkinek – úgy értem kicsiny hazánkban – el kellett volna számolniuk. Valódi tevékenységükről lényegében semmit nem lehet tudni, hacsak azt nem, hogy a vezetők többsége a néhai Arthur J. Finkelstein köreiből került ki. Nem véletlenül maradt le a „szép emlékű” jelző.

Most, hogy Trump elbúcsúzott híveitől az Andrews légitámaszponton, nem tudjuk, hogy mi lesz ezeknek a figuráknak a sorsa, pláne, hogy mi lesz a dolguk. Mint ahogyan azt sem, hogy van-e egyáltalán értelme Biden környezetében lobbizni Orbán Viktor és az ő politikája mellett. Futhatunk a pénzünk után.

Címkép: Orbán jobbra, Bannon balra