Julis elszúrt ebédje

Posted by
Iván Gizella
>Drága aranyos főnök úr! Itt az ideje, hogy komolyan beszéljünk. Gyere csak ülj le, kicsit később elviszlek vendégségbe egy kisnyugdíjashoz. De előtte megkínállak egy jó kis szilvapálinkával. Kóser.
Mi van, nem tetszik? Nekem ez a kedvencem. Ebből is látszik, nem egyezik az ízlésünk. Bizony, sok mindenben. Na de ha én azt felsorolom, mit nem szeretek, mi nem tetszik, akkor soha nem érnénk oda a Julis nénihez. Ja, hogy éhes vagy. Lesz ebéd, a Julis mama azzal vár. Tudom, mert láttam, tegnap vett is két csirke farhátat a boltból, meg két tojást. Nem tudom ugyan mit csinál belőle neked, de azt eszed, amit kapsz. Nincs apelláta.
Persze én egy aranyos jószívű ember vagyok, szívesebben sütnék neked két kacsacombot. Ó, a fenébe, mit is beszélek, még hogy ember? A ti köreitekben az asszonynép nem ember. Ennek ellenére finoman meg tudnám csinálni, de azt akarom, lásd, hogy élnek a magyar nyugdíjasok
Na de húzzunk már, mert Julis vár az ebéddel.
Mit is mondtál? Hogy minden rendben van? Már megint lyukat akarsz beszélni a hasamba. El vagy te tévedve. Ki hiszi ezt el neked? No, ezt az általános bizalmat ki is kellett érdemelni, te pedig mindent meg is tettél érte.
Sajnos mindig elfelejted, hogy azért, mert te vagy a főnök, nem tehetsz meg mindent, s nem dönthetsz mindenről a megkérdezésem nélkül. Sőt!
Ne feledd, még az elvakult híveid sem uralkodni választottak meg, s gondolom közülük is sokan bánják, hogy a nyakunkra ültetek. Azért lettél főnök, mert rajtad kívül is voltak, akik azt szerették volna. Ezek a te választóid sajnos többen voltak anno, mint azok, akiknek nem borította a szemét ködfátyol attól a gyönyörtől, hogy urukra néztek. De ne vedd zokon, ezt ma még csak kicsivel többen, mint a fél ország mondja. A kisebbik fele még a tiéd. Ne feledd, a kisebbik!
Visszatérve a választásra, tudod, a legutóbbira, s most trumposkodok egy kicsit, talán el is számoltátok magatokat. Mert az én memóriám azért még rendben van, emlékszem arra, hogy jó időre leállt az a fránya rendszer. Ugye te is emlékszel? De, ilyen ez a modern világ, lassan mindenki azt csinál, amit akar, s még a gépek is bekavarnak. S fura dolog ez, olyan, mint a háztartásban. Ha egy nap elromlik a mosógép, másnap a hűtő mondja fel a szolgálatot, két nap múlva meg a vasaló. Szóval nem csodálkozom én, hogy leállt a rendszer, s nem is érdemes erre több szót vesztegetni. Majd meglátjuk úgy kicsivel több mint egy év múlva mi történik. De addig, nézzük Julis mama mit tett az asztalra.
Húsleves, a farhátból, meg pirított gríz tojáspörkölttel. Nem rossz. Látod főni, a szegénység mire képes, micsoda ötletek.
Juliskám, gyere már ki egy kicsit. Ezt elszúrtad édes lelkem, mert amit főztél ízlik a főnöknek, ez rossz ómen. Csinálhattál volna csak sült krumplit, meg rántott levest. Hogy te nem kaptál krumplit? Bocsánat, nem tudtam. De látod, minden befalt, s megint dicsekedni fog, milyen jól élnek a nyugdíjasok. Ejnye-ejnye, hogy nem egyeztettünk.
Na gyere főni, amíg hazaérünk beszélgessünk még. Tudod, addig míg ti a vakcinákkal vagytok elfoglalva, hogy megmentsetek minket…. ja nem. Mindig elfelejtem, hogy te vagy a főnök. Te a nyugdíjkasszát akarod rendbe tenni.
Na szóval dolgoztok éjjel nappal, hogy a haveri körnek jó legyen, repkedtek Kínába, meg össze vissza, behozatnátok nekünk a kínai oltóanyagot, csak gyógyuljon már meg az ország. Gazdasága.
Micsoda önzetlenség, micsoda áldozatkészség. De hogy komolyan beszéljünk, főni, ne fárasszátok magatokat. Az lenne a legjobb, ha nem is csinálnátok semmit, akkor nem ártanátok, s talán jobban kibírnánk a hátralévő időt. Nem kell a kínai vakcina, ne foglalkozzatok vele, hacsak, a családotoknak nem azt szeretnétek. A nagy, nagy családotoknak. Apropó, te már be vagy oltva?