Genius Loci

Posted by

Gaál Péter
>Pár napja írta nekem valaki, hogy demokrácia ide, demokrácia oda, a németek pontosan ugyanolyanok, mint Hitler idejében voltak. Ugyanolyan vak szabálytisztelők, csak most nem Adolf a vezérürü, hanem Angela (oké, ő nem ürü, hanem – ebben a hasonlatban – juh). Ó, nagy tehén, mondaná neki a legnagyobb tisztelettel egy hajdani szamburu. Adolfnak persze elég vicces lett volna azt mondani, hogy “tízezer tehén nagy fekete bikája”, de ha egyszer ez a módi, akkor ez a módi. Tízezer barom kis fehér ökre. Félökre, ha hihetünk a pletykáknak. Hogy nálunk ki a kis szürke bika, ne találgassuk. De a tízezer tehén rendben van.

De mitől?
A hely szellemétől? Nyilván a hely is meghatároz. Ki a szikes lapályt – tengersíkot, mondja a költő – szereti, rossz ember nem lehet. Mit nekem, te zordon. Jó, a zordon is idetartozik (-zott), de már nem tartozik. Azt más szereti. Például a székelyek? A székelyek mások? Mindig is mások voltak. Magyarrá lettek ők is, hogy kikből, kérdéses, én nem hiszek a hunokban, mint ősökben, legfeljebb, mint a sztyeppi kőleves egyik hozzáadott valamijében, Csaba királyfi és Aladár meg, ugye, legfeljebb a csillagösvényen és Gárdonyinál, ne feszegessük, mert még ránk ejtik. Meg mindegy is. ANNAK a helynek más szelleme van. És ne keverjük bele a napi politikát. Erdély zártsága Erdélynek csak jót tett, mert jót tett az egyetemes hagyománynak is, vessenek csak egy akár futó pillantást az erdélyi népköltészetre, kontra arra, ami a magyarországiból ránk maradt.
És úgy általában, de ne vesézzük most tovább. Mindenesetre a Kőműves Kelemenné balladájánál magasabb rendű archaikus mesét Káin és Ábel, Ábrahám és Izsák történetéig visszamenőleg keveset ismer a világirodalom, ha ismer egyáltalán. (Az elszigeteltségbe született, illetve valamilyen értelemben abba került, nagyrészt európai népek jó része is megőrizte: vannak román, bolgár, görög, szerb, albán, horvát, szlovén, észt, mordvin, grúz, örmény, kazáni, oszét változatai is.)
Mármost akkor miért? Azért, mert németek, vagy azért, mert ott vannak, ahol vannak?
Már megválaszoltuk: azért vannak ott, mert németek. Vonzották egymást. Mi is azért vagyunk itt, mert magyarok vagyunk. Erdély nem áll nekünk annyira jól, kivéve úgy, ahogy végül lett. Ha pedig valakit egy másik nációból odavetett a jó/rossz sors? Odaszorult, odavándorolt, betelepítették, et cetera? A románok, zsidók, szászok, hogy csak a legismertebbeket említsük? Hát, innét jön a képbe a hely szelleme. Ha már Afrikát belekevertük, keverjünk bele egy ott megtörtént esetet. Üldögélt az egyszeri turista vadlesen a szafariparkban, de állat helyett egy öblös bariton szólalt meg a sűrűből:
Akácos út, ha végigmegyek rajtad én,
Eszembe jut egy régi szép regény:
Nyáreste volt, madár dalolt a fán…
Kisvártatva megjelent a hang gazdája is, egy szénfekete, helybéli úriember személyében. Hát hogy, hüledezett a turista, aztán kiderült, hogy az illető Budapesten végezte az Állatorvosit. “Soha nem felejtem el azokat a sörözéseket.”
Plusz a magyar lányok, ugye, rasszisták lapozzanak. (Leginkább a SZŐKE magyar lányok, Rembrandt-festmény-alkatúak előnyben: így szintetizálódik az afrikai ízlés a lélektannal.)
A legjobb példa Amerika, en bloc, Észak is, Közép is és Dél is. Az ment oda, aki, és olyan lett, amilyen ott lehetett. Mexikóban például rengeteg olyan katolikus szentet megünnepelnek, akiket a világ más részein a katolikus egyház legfeljebb a “futottak még” kategóriájában jegyez, viszont OTT előznek mindenki mást, ugyanis… Ugyanis az ünnepnapjuk véletlenül valamelyik régi azték ünnep napjára esik.
No és Észak? A világ gyűjtőedénye? No nem az egész világé, hanem azoké, akik úgy érzik. Nagy különbség. De Észak más szempontból is érdekes: ott a legnyilvánvalóbb, hogy hogy működik az egész. Az Amerikai Egyesült Államok azért lett olyan, amilyen, és ezt legjobban a jelenlegi elnökválasztás mutatta meg, MERT AZ ALAPÍTÓ ATYÁK ENNEK AZ ALAPKÖVÉT RAKTÁK LE. Nem másét. Nem egy közép-ázsiai diktatúráét. Nem a magyar familiáris rendszerben gondolkodtak. Nem a déli összevisszaságban. A spanyolok és portugálok abban gondolkodtak, pontosan úgy, mint a familiáris magyarok anno és… MOST. “Ha majd odaértünk a hídhoz, eldöntjük.” Ismerős? Spanyolország és Portugália addig volt világhatalom, ameddig volt mit kizsigerelni, és tékozolni. Aztán slussz, passz.
Jöttek az OKOS kereskedők, az angolszászok.
Meg a hollandok, a németek is, de már a jeffersoni alkotmány világába, amit még a német Trump se volt képes megkontrázni. Megfakult a régi kép, nincs más, csak a büszkeség, ahogy a Parázsló Hamvak énekli Szálasi Ferencről, szintén zenész, ha más körülmények között volt is az. Ő hogy szeretné Trumpot, Istenem.
Midőn győztes harci kocsijaink végigdübörögnek New York főutcáján. Csak emlékszem valamire a nyilas sajtóból, ha már egy évet lehúztam anno az Országos Széchényi Könyvtár Hírlaptárában.
De nem dübörögnek. Pedig ezret egy ellen, hogy fogok még hasonlót olvasni. Mintha már olvasnék is.
A Genius Loci, tudják.