Posted by Fábián András
>Előre leszögezem: nem Révész Sándort akarom tollhegyre tűzni. Ő csak az apropót adta ahhoz, amit el kívánok mondani. Mivel azonban két véleménycikkben is kifejtette, amit gondolt – köszönet és megbecsülés érte – szükségét éreztem, hogy ezek apropóján én is leírjam, amit én gondolok. Ami itt következik, az tehát nem válasz Révész Sándornak, csupán saját gondolatok a gondolatébresztő gondolatokra. Leginkább azért, mert mindaz, amit a szerző fejteget (hasogatja a szőrszálakat a nagy bundából, ahogyan ő fogalmaz), nem unikális, csak rendszerbe szedett. Mások, másként más megközelítésben ugyanarra a végkövetkeztetésre jutnak, amire Révész Sándor: a Fideszt nem lehet megbuktatni, leváltani, csak ha a Fidesz akarja. Pontosabban: ha eljut „önfejlődésének” arra a pontjára, amikor felbomlik. Önfeloszlik.
Az írások a HVG-ben olvashatóak (https://hvg.hu/360/20210107_Revesz_Az_ellenzek_szorszalai , https://hvg.hu/360/20210118_Revesz_Sandor_Ha_volna_onbeteljesito_optimizmus)
A végén kezdtem, de míg idáig eljutunk megtudjuk, hogy mennyi szőrszálat lehet elhasogatni az ellenzéki összefogás programjában. Idézi a Jobbik egy mondatos magyarság-politikai koncepcióját. Idézi a Momentum elnökét, aki azt mondta: „egyetlen bűn sem maradhat büntetlenül”. Az LMP-s Schmuck Erzsébetet pedig amiatt tűzi tollhegyre, mert azt mondta, hogy a bevándorlást nemzeti keretek között kell tartani, fel kell lépni az illegális migráció és az embercsempészet ellen.
Van egy sanda gyanúm. Ha jól szétszálazzuk az ellenzék alakulóban lévő programját, nagyon sok olyan pontot találunk benne, amire felugrik az ember szemöldöke, mi több, bele is lehet kötni. Ejnye! Ez nem tűnik erkölcsösnek. Ez meg itt ütközik a hatályos jogszabályokkal. Amabba meg bele fog kötni az EU. Emez népszerűtlen intézkedéseket igényel. És bizony, lássuk be, a szőrszálhasogatóknak a részkérdésekben gyakran igazuk is van. Ámde miközben boldogan sütkéreznek saját igazságukban, begyűjtik a lájkokat és örvendeznek bölcs emberek bólogatásán éppen a lényeg sikkad el.
2022-ben, a választásokon (feltéve, hogy lesznek választások) egy egész bűnös és bűnöző rendszert kell leváltani. Egy mindenre elszánt maffiát kell úgy félreállítani, hogy lehetősége se legyen többé hatalomra kerülni.
Miközben a szőrszálak hasogatása folyik, sokan elfelejtik, hogy Orbán Viktor és „rendszere” gyakorlatilag felszámolta a magyar jogállamiságot és helyébe a Fidesz jogrendszerét helyezte. Lényegében egyeduralomra tört és ezzel még a saját Alaptörvényét is felrúgta. A C. cikkely 2.) és 3.) bekezdése azt mondja:
„(2) Senkinek a tevékenysége nem irányulhat a hatalom erőszakos megszerzésére vagy gyakorlására, illetve kizárólagos birtoklására. Az ilyen törekvésekkel szemben törvényes úton mindenki jogosult és köteles fellépni.
(3) Az Alaptörvény és a jogszabályok érvényre juttatása érdekében kényszer alkalmazására az állam jogosult.”
Tessék ezt értelmezni. A hatalom kizárólagos birtoklása mára már nem vitatható ténykérdés. Az államot megtestesítő egyetlen személy birtokolja viszont azt a kizárólagos hatalmat, amely ez ellen jogosult lenne fellépni. Vagyis Orbán beton szilárdságú trónuson üldögél, csendben röhög a bajusza alatt, mert az állam minden eszközének birtokában támadhatatlan és elmozdíthatatlan.
A magyarok valódi lélekszáma, a büntetőeljárások jogszerűsége, a migráció-menekültkérdés viszonyrendszerének felemlegetése nagyon fontos. Eközben azonban szabad-e elfeledni azt, hogy a Nemzeti Együttműködés Rendszere mennyi rombolást végzett a magyar emberek gondolkodásában? Milyen károkat okozott a felnövekvőben lévő legújabb generáció, és az objektív tájékoztatástól lényegében elzárt vidéki lakosság agymosása? A NER Fideszre szavazó jól szervezett serege már csak „újmagyarul” beszél. A másként gondolkodókban, másvallásúakban máshonnan jöttekben esküdt ellenséget lát és dühödt harcban áll velük.
Többen megpróbálták tételesen felsorolni azokat a bűnöket és jogsértéseket, amelyeket az Orbán-kormány az elmúlt 10 év alatt „valódi rendszerváltás” címszó alatt elkövetett a magyar emberek és a magyar társadalom ellen. Ha azonban a lényeget nézzük ez a „rendszerváltás” néhány szóval leírható: a köztársaság, a demokrácia és a jogállam felszámolása. Ennek megfelelően, ha az ellenzék feladatait akarná leírni valaki, az sem túl bonyolult: a köztársaság, a demokratikus jog- és intézményrendszer és a jogállam helyreállítása.
Ez a feladat azonban sokkal bonyolultabb. Nem csupán annyiból áll, hogy a negatív előjelet pozitívra változtatjuk. Miközben a Fidesz a jogot eszközként hozzáalakította a saját igényeihez, elvárásaihoz és önvédelméhez (!), addig az ellenzéknek lényegében vissza kell térnie a 2010. előtti állapotokhoz. Ráadásul azt úgy kell meghaladnia, hogy soha többé ne legyen lehetőség egy mostanihoz hasonló neofasiszta diktatúra és államgépezet kialakulására. Ez egy roppant nehéz és bonyolult feladat. Már persze abban az esetben, ha aki ezt felvállalja, az komolyan végig is akarja csinálni.
Egyedül ugyanis senki nem képes a NER rendszerét felszámolni. Csak együtt, egységben. A nemzeti érdekkel szemben áll a Fidesz 2 millió szavazója és a szolgalelkű államgépezet, hadsereg és rendőrség, amely kiszolgálja a diktátort.
Szabadjon megjegyeznem a magam egyszerű módján, hogy egy demokráciában a vélemények és politikák sokszínűsége, ütköztetése és a leginkább elfogadható diadala alakítja a társadalmat. Ebben a mi kis magyar ellenzéki együttműködésünkben, amelynek – nem győzöm hangsúlyozni – a diktatúra felszámolása az elsődleges és legfőbb célja, a társadalom politikai palettájának legtöbb szereplője jelen van: a liberálisoktól a jobbközépig. És jobbközép alatt ma már – tessék megkapaszkodni – a Jobbikot értjük. Helyét a szélsőjobbon elfoglalta a Mi hazánk, a Volner-párt és mindenekelőtt a Fidesz, amelytől meg kívánunk szabadulni, ugyebár.
Lelki füleimmel már hallom is az ultima rációt: a Jobbikra nem! Nem, nem soha! Eszerint még mindig jobb a neofasiszta Fidesz diktatúra, mint a Jobbikkal közös demokrácia. Remek! Pontosan ez volt a célja a Fidesznek. Ezt erősítette a maga sunyi módján, amikor a választási törvényt módosította. Ezt súgják megbízható barátok az érzékenyen figyelő fülekbe. A „gyurcsányista Jobbikkal” kell szétrobbantani a roppant veszélyes választási egységet. Mert olyan egységre, amelyben a Jobbik szerepel, nem szavaz a „rendes” demokrata.
Még arra a Jobbikra sem – ahogyan Révész Sándor fogalmaz – „amely a menekültellenességet őrizte meg leginkább korábbi önmagából.”
2022-ben lesz utoljára lehetősége az ellenzéknek, hogy elzavarjuk a Fideszt oda, ahová való: a történelem szemétdombjára. Nézetem szerint a diktatúra leváltásának történelmi küldetése mindent fölülír. Túl sok a hatalom a Fidesz kezében ahhoz, hogy az ellenzéki együttműködést ízlésbeli különbségeinkkel vagy műproblémákkal terheljük és erodáljuk. Ámde, ha mégis így teszünk, akkor valóban csak az marad, hogy üveges tekintettel várjunk a Fidesz öngyilkosságára, ami vagy bejön, vagy nem.